Stabil alapokon a diákhitel-rendszer

- Nagyjából nyolcezer igénylővel számolnak a mai határidőig a Diákhitel 2 konstrukciónál. Ez mennyire áll összhangban az eredetileg megfogalmazott tervekkel?
- A nyolcezer igénylőre vonatkozó becslés nem a véletlenen alapult: a működésünket részben finanszírozó Európai Beruházási Banknak (EIB) rendszeresen hatástanulmányokat kell prezentálnunk arról, hogy mik a terveink az igénylők számára és egyéb paraméterekre vonatkozóan. Egy 1500 fős mintán alapuló, reprezentatív felmérés szerint pedig a potenciális igénylők 32 százalékánál lehet azzal számolni, hogy hozzánk fordul: ez az érintett hallgatók számát alapul véve hozzávetőlegesen 8 ezer hallgatót jelent. Az első igénylési időszak lejárta előtt néhány nappal pedig okkal feltételezhető, hogy valóban beérkezik az előre jelzett 8 ezer igénylés a Diákhitel 2 konstrukcióra.

- Az önköltséges képzésben részt vevő hallgatóknál mennyire jellemző, hogy mindkét elérhető Diákhitel-konstrukciót igénybe veszik?
- Elenyésző az arányuk, eddig alig több mint 800 ilyen hallgatóról tudunk. Ez persze nem meglepő, hiszen a Diákhitel 2-nél 233 ezer forintos az átlagos, igényelt hitelösszeg, amelyhez, ha hozzáadódik a szemeszterenként akár félmilliós hitel, akkor már igen komoly összegről beszélünk. Érdekes viszont, hogy sok hallgató inkább választotta az önköltséges képzést az állami helyett, annak érdekében, hogy piacképesebb diplomához jusson.
- A Diákhitel 2-nél az ügyfelet terhelő kamat évi két százalék. A teljes kamatot mikor hozzák nyilvánosságra, és milyen mértékű lehet?
- Az előírásoknak megfelelően október 7-8 körül hozzuk nyilvánosságra a Diákhitel 2 ügyleti kamatát: nagy titkot ugyanakkor gondolom, nem árulok el azzal, hogy annak mértéke a Diákhitel 1-éhez hasonló lesz. Ennek oka egyszerű: függetlenül attól, hogy az ügyfélnek évi két százalékos kamatot kell fizetnie, forrásköltséggel, kockázati tartalékkal és működési költséggel itt is számolnunk kell. A forrásköltség mértéke ugyanaz, és - eltekintve a bevezetéshez kapcsolódó egyszeri tételektől – hasonló a működési költség is. A kockázati költség pedig értelemszerűen kisebb, hiszen a 2 százalékos kamat mellett nyilván alacsonyabb a problémás tételek aránya is. A kamatot egyébként független aktuárius számítja ki, az említett szempontok figyelembevétele mellett.
- A Diákhitel kapcsán a közelmúltban megjelent egy-két felmérés, amelyek szerint a hallgatók jelentős része tart a hitel felvételétől: többek között azért, mert a már törlesztő ügyfelek egy része arra panaszkodik, hogy hiába fizet, nem fogy a tőke. Hogyan próbálják ezeket a sok szempontból téves vélekedéseket eloszlatni?
- Jó marketinggel, másképp nem lehet. Vannak viszont olyan jelenségek, amelyeket nehéz józan érveléssel kezelni: például az, hogy sok, a felsőoktatásban tanuló hallgató még mindig nincs tisztában azzal, hogy mit is jelent a kamatos kamat fogalma. Tudomásul kell venni, hogy – mint minden kölcsönnek – a Diákhitelnek is ára van, amit egyszer ki kell fizetni. A havi teher viszont nem nevezhető elviselhetetlennek, hiszen jövedelmarányos a törlesztés, ráadásul az ügyfél bármikor, bármennyit, minden külön következmény nélkül előtörleszthet az adós.

A félelem persze bizonyos szempontból érthető, hiszen a Diákhitelt igénylő hallgató egy később teljesítendő terhet vesz magára. Viszont ez nem ördögtől való jelenség: leginkább ahhoz hasonlít, amikor valaki vállalkozást indít, és ezt kölcsönből finanszírozza, bízva abban, hogy később kitermeli a hitel költségeit. A kockázatokat persze – ugyanúgy, mint egy vállalkozásnál – a Diákhitelnél is fel kell tudni mérni.
Az is nyilvánvaló emellett, hogy aki ma versenyképes diplomát szerez, jóval kedvezőbb esélyekkel, és jobb jövedelmi kilátásokkal indul az álláspiacon, mint az érettségizett, vagy kevésbé keresett képesítéssel rendelkező pályakezdő.
- A Diákhitel 1 kamata két szemeszter óta 8 százalék. Fenntartható-e ez a kamatszint, feltételezve, hogy drámai fordulat nem következik be a piacon?