Drámai számok: Kiszámíthatatlannak látjuk pénzügyi helyzetünket

Bár az OTP Öngondoskodás Index értéke csökkent – elsősorban a pénzügyi lehetőségek visszaesésének következtében -, összességében bíztató, hogy az öngondoskodás gyakorlatának elutasítása egyre kisebb mértékű a lakosság körében. Néhány területen kedvező tendencia olvasható ki az elemzésből Kovács Antal szerint: az eddig bizonytalanok egy része pozitívabban viszonyul az öngondoskodáshoz. Bár még mindig a bizonytalanok aránya a legnagyobb (34 százalék), arányuk elmúlt félévi 5 százalékpontos csökkenésével párhuzamosan az öngondoskodást pozitívan megítélők tábora hasonló mértékben gyarapodott.

Pozitív irányba hat az újonnan megtakarításba kezdők számának növekedése is. A megtakarítást tervezők körében a korábbi 35-ről 43 százalékra emelkedett azok aránya, akik most szívesen nekilátnának a jövőre szóló megtakarításnak. Ezzel párhuzamosan 57 százalékra csökkent azok aránya, akik csak szinten tartani, vagy bővíteni szeretnék eszközeik jelenlegi palettáját.

Lejtmenetben a pénzügyi megtakarítások

Negatív irányban befolyásolta ugyanakkor az indexet, hogy míg másfél évvel ezelőtt a megkérdezettek közel kétharmada, ma már csak fele rendelkezik valamilyen öngondoskodási formával. A 2011 nyarán mért 63 százalékról idén szeptemberre 50 százalékra esett arányuk.

Amikor öngondoskodásról beszélünk, hajlamosak vagyunk pénzügyi megtakarításokra gondolni, és a többség is ilyen eszközök révén igyekszik kiszámíthatóvá tenni jövőjét. Az elmúlt másfél évben azonban a bankbetéteket kivéve – melyek aránya tavasz óta kismértékben még növekedett is - minden más pénzpiaci megtakarítási forma veszített elterjedtségéből, mutatott rá Kovács Antal. Míg tavasszal minden 100 lakosból 27-nek, egy évvel korábban pedig még 30-nak volt életbiztosítása, mostanra ez az arány 22 százalékra süllyedt.

A márciusi 12 százalék után szeptemberben már csak 8 százalék volt azok aránya, akik lakás-előtakarékossági számlával rendelkeztek, és csak minden tízedik embernek van önkéntes egészségpénztári megtakarítása (tavasszal még 14 százalék volt ennek mértéke). Önkéntes nyugdíjpénztárban tavaly nyáron az emberek 19 százaléka, idén tavasszal 11 százaléka, ősszel már csak 7 százaléka gyűjtötte pénzét.

Az államtól várjuk az alacsony nyugdíjat

Romló nyugdíjkilátásokkal kell szembe néznünk a felmérés tanulsága szerint, ami szintén kedvezőtlenül befolyásolta az indexet. Az érintettek több mint négyötöde nyilatkozott úgy, hogy az államtól várható nyugdíja önmagában biztosan, vagy valószínűleg nem lesz elegendő a tisztes öregkori megélhetéséhez. A kutatás megállapította, hogy mindezek ellenére az emberek többsége (62 százaléka) még mindig az államtól várná el – jobb híján -, hogy megnyugtató feltételeket biztosítson számára öregkorára, és a korábbi emelkedő tendenciát megtörve újra csak 31 százalékuk gondolja úgy, hogy ez alapvetően az egyének személyes felelőssége. Kiemelten fontos szerepe lenne tehát az öregkor anyagi biztonságát megteremtő előtakarékoskodásnak.

Továbbra is drámai számokat mutat a felmérés a személyes pénzügyi helyzet hosszú távú megítélésével kapcsolatban: a megkérdezettek 71 százaléka kiszámíthatatlannak tartja a jövőbeni pénzügyeit. Beszédes adat azonban, hogy azoknál, akik már élnek az öngondoskodás valamely formájával, ez az arány kisebb mértékű: ők megtakarításaik birtokában kissé jobb színben látják a következő évtizedeket, 65 százalékuk tartja kiszámíthatatlannak a jövőbeni pénzügyi helyzetet, szemben az öngondoskodást nem folytatók 85 százalékos mértékével.

Kevesebb a vésztartalék

A kutatás tavaly nyári elindítása óta folyamatosan csökken azok száma, akik rendelkeznek kisebb-nagyobb mértékű vésztartalékkal. Másfél éve még minden 100 megkérdezettből 28-nak, ma már csak 22-nek van félretett pénze rendkívüli kiadás esetére. Csökkenés látható a vésztartalék mennyiségében is: aki rendelkezik ilyennel, annak a tavaszi helyzethez képest 3 hónappal rövidebb időre, most már csak 11-13 hónapig tartana ki a feltört malacpersely. A családi vészforgatókönyvek a rendkívüli helyzet megoldását a tartalék felhasználásában, valamint a kiadások, a fogyasztás csökkentésében látják. Kisebb mértékben számolnak különmunkából, hitelből származó pluszbevétellel, amikor azt kérdezik tőlük, hogyan lennének úrrá a válsághelyzeten.

Szerényebb jövőbeni tervek, a középosztályt is súlyosan érintik a gondok

Hosszú időn keresztül állandó volt a hónapról hónapra tervező, rendszeres családi költségvetést vezetők száma, arányuk azonban az utóbbi fél évben meglepő mértékben, 58 százalékról 48 százalékra süllyedt. Mindez a már említett tartalékok fogyásával együtt véve arra utal, hogy a pénzügyi nehézségek már a középosztályt is elérték. Főként ők alkotják ugyanis azt a csoportot – szemben a jómódúakkal és a szegénységben élőkkel -, akik kiadásaikat és bevételeiket rendszeresen tervezik.

Az Öngondoskodási Indexben szintén súlyozottan szerepel a hosszabb távú megtakarítási céllal rendelkezők száma. E csoport aránya is csökkenést mutat, a korábbi 33 százalékról 30 százalékra süllyedt. Ezen belül hasonló mértékben, 25-ről 23 százalékra esett az egyes konkrét célok érdekében – lakásvásárlásra, autóra, vállalkozás indítására – félretevők száma is.