A piacok szinte már az állandósult idegrángás állapotában vannak

Az USA gazdasága növekszik ugyan, de március óta a második világháború utáni időszak történelmi átlagánál kisebb mértékben. Ráadásul a mostanában sokat emlegetett úgynevezett „fiscal cliff” mögött tátongó szakadék még ennek a kevés konjunktúrának is az elnyelésével fenyeget. Ennek az elsőként Ben Bernanke által használt metaforának a hátterében az áll, hogy a republikánus és demokrata képviselők az elmúlt hetekben képtelenek voltak megállapodni az Amerikai Egyesült Államok államháztartásának rendbe tételéről. És ha az év végéig sem sikerül nekik egy kompromisszumot kiizzadni, akkor egy adóemelésekből és kiadáscsökkentésekből álló horror-forgatókönyv léphet életbe januártól automatikusan.

A hangsúly az automatizmuson van. Jelen állás szerint az USA költségvetési hiánya jövőre nagyjából 600 milliárd dolláros nagyságrendben fog csökkenni automatikusan. 2012 végén ugyanis számos, határidőhöz kötött adókedvezmény fut ki, továbbá egyfelől költségvetési lefaragások, másfelől adóemelések lépnek életbe. Az adókedvezmények nagyrészt még a Barack Obama előtti Bush-adminisztráció idejéből származnak, de Obama mostani elnökségének első évében is születtek meg olyan konjunktúra programok, amelyek most kivezetésre kerülnének. A Kongresszusi Költségvetési Iroda azonban arra figyelmeztetett, hogy ami jó a költségvetési hiány lefaragását illetően, az annál károsabbnak ígérkezik a gazdaság növekedésére vonatkozólag. Az állami kiadások visszavétele és az új adók egyes becslések szerint akár 4 százalékos gazdasági visszaeséshez is vezethetnek az Egyesült Államokban, ami nem utolsó sorban végzetes lehet a világgazdaság egészére nézve.

A pénzügyi szakadék feletti átlendülés azonban nem az egyetlen tornamutatvány, ami vár Amerika új vezetésére. Az USA Államkincstára nemrégiben már felhívta rá a figyelmet, hogy az idei év végén ismét napirendre fog kerülni az adósságplafon elérése, ami már tavaly nyáron is a végletekig borzolta a befektetők idegeit. A két párt közötti akkori huzavona repítette aztán új történelmi csúcsra az arany árfolyamát. A plafon újbóli megemeléséhez a demokrata elnöknek most újfent a republikánus többségű képviselőház támogatására lesz szüksége. Idegtépő taktikázás, helyezkedés, alkudozás várhat tehát ismét a piacokra.

A piacok persze ettől függetlenül is szinte már az állandósult idegrángás állapotában vannak. Barack Obama választási győzelmére átmenetileg nyomás alá került a dollár, és ez az arany árfolyamának prompt emelkedését eredményezte. Később a dollár ismét visszaerősödött, de ez sem tudta megtörni az arany lendületét. A befektetők úgy spekulálnak ugyanis, hogy a régi-új elnök és stábja a már ismert arcát fogja mutatni monetáris kérdésekben, vagyis a pénzügyi lazítások nem hogy lassan a végükhöz érnének, hanem talán még fokozódhatnak is.

Minden maradhat a régiben, és az amerikai központi bank onthatja a likviditást a piacokra. Jelenleg a quantitative easing-nek nevezett mennyiségi lazítás harmadik felvonásánál tart a Fed – más egyéb likviditásösztönző intézkedések mellett –, amely szeptemberben bemutatott koncepciója szerint határozatlan ideig havonta 40 milliárd dollár értékben vásárol jelzálog-fedezetű értékpapírokat, ezzel szorítva le a kamatokat, és biztosítva olcsó forrást a kulcsfontosságúnak tartott ingatlanpiac számára.