Ha az alvó óriás egyszer ráveti magát az aranyra

Az ismert árfelhajtó tényezők bőven adnak témát az elemzésekhez, időnként érdemes azonban olyan szempontokat is szemügyre venni, amelyek nincsenek benne a fősodorú fejtegetésekben, és amelyek ma még a spekuláció tárgyát képezik, de jó eséllyel a holnap meghatározó tényezőivé nőhetik ki magukat. Egy ilyen lehet a nagy nyugdíjalapok esetleges jövőbeni aranykereslete. Az állami vagy magánnyugdíj-alapok által világszerte vagyonkezelt megtakarítások összege becslések szerint meghaladja a 30 billió dollárt, ami egy elképesztően nagy összeg, a duplája az Egyesült Államok egész éves nemzeti össztermékének.

Néhány kivételtől (pl. az amerikai Teacher Retirement System of Texas nyugdíjpénztár vagy a japán Okayama Metal & Machinery nyugdíjalap) eltekintve ezek a nyugdíjalapok egyelőre leginkább alvó óriásoknak számítanak az arany tekintetében. A legfrissebb OECD kutatás, amely a tagországok nyugdíjalapjainak befektetési portfólióját is elemzi, az aranyról számot sem ad. Ezért elérhető statisztikák híján csak becslésekre lehet hagyatkozni, amelyek szerint az alapok átlagosan vagyonuk 0,15 százalék-át tartják csak aranyban, és további 0,15 százalék-ot aranybánya-részvényekben. Más szóval az arany 0,3 százalékos aránya az intézményi portfóliókban jelenleg gyakorlatilag a nullával egyenértékű.

Mi lenne, ha a nyugdíjalapok úgy döntenének, hogy éppen csak egy kicsit feljebb súlyozzák az arany részarányát az eszközeikben? További 0,3 százalék máris 90 milliárd dollárnyi, azaz közel 1 700 tonnás keresletet jelentene az arany iránt. Ehhez képest a messze legnagyobb kapitalizációjú aranyra specializálódott befektetési alap, az SPDR Gold Trust is csak 1 352 tonna aranyat tart jelenleg 73,6 milliárd dollár értékben.

A globális pénzügyi szektorban tisztán befektetési céllal tartott 33 ezer tonna arany értéke aktuális piaci árfolyamon (kb. 54 500 dollár/kg) számolva még a 2 billió dollárt sem éri el, azaz 1 százalék alatt van.