Hiába az MNB ajánlása, nem lettek olcsóbbak a nyugdíjbiztosítások

Az befektetési egységhez kötött (unit linked) életbiztosítások költségét a biztosítók egy úgynevezett teljes költségmutatóval (TKM) írják le, amely azt mutatja meg, hogy a konstrukció által elméletileg elérhető költségmentes hozam évente mennyivel csökken a biztosítás költségei miatt. Vagyis ha egy biztosításnál a TKM például 3 százalék, az azt jelenti, hogy ha a biztosítás költségmentes éves hozama 6 százalékos lenne, az ügyfélnél ebből 3 százalékos hozam maradna.

Az MNB iránymutatása szerint tízéves futamidejű nyugdíjbiztosításoknál a TKM maximális értéke 4,25, 15 éves életbiztosításoknál 3,95, húszéveseknél 3,5 százalékos lehet. A jegybank ugyanakkor megengedte, hogy bizonyos esetekben ezeket a limiteket 2 százalékponttal átlépjék a biztosítók. Ezt akkor tehetik meg, ha a biztosítás összetett, az átlagosnál magasabb hozampotenciálú, hozam- vagy tőkegarantált alapokat tartalmaz, vagy speciális biztosítási kockázatot vállal, de ekkor is külön indokolniuk kell az érintett biztosítóknak, miért emelték meg a TKM-et. Való igaz, egy hozam- vagy tőkegarancia beépítése, speciális, egzotikus részvénypiacok elérése, vagy pedig magasabb értékű kockázati biztosítások beépítése drágíthatja a unit linked életbiztosításokat.

Jelenleg a Mabisz oldalán fellelhető adatok szerint 13 különböző biztosító nyugdíjbiztosítási termékei találhatók meg. Ezek között akad olyan is, amelyik még a mai napon sem felel meg az MNB ajánlásának, a maximális TKM értéke ugyanis a limitek fölött van. A korábban jellemző kétszámjegyű TKM-ek ugyanakkor eltűntek a táblázatból, vagyis a biztosítók csökkentették a költségeket. A Bankmonitor felmérése szerint ugyanakkor a költségcsökkentés mértéke minimális lehetett, számításuk szerint a tízéves életbiztosításoknál csupán 13 bázisponttal, a 15 éveseknél pedig csak 6, a húszéveseknél mindössze 5 bázisponttal lett alacsonyabb az átlagos TKM.

Az MNB azzal indokolta a költségplafon bevezetését, hogy nem szeretné, ha az állam által adókedvezménnyel támogatott konstrukciókra adott állami támogatás az öngondoskodó ügyfelek helyett a biztosítók és az ügynökök zsebébe vándorolna. Az ügynöki jutalék tavaly a biztosítási szektorban egyébként a teljes díjbevétel 10,34 százalékát tette ki az MNB adatai szerint.

Ha a Mabisz által publikált korrigált életbiztosítási díjbevétellel számolunk, akkor 16,43 százalékot kapunk, vagyis egy átlagos életbiztosítás TKM-jéből 1,5-2 százalékpontot tehet ki csak a jutalék. Az idén egyébként az adókedvezménnyel támogatott nyugdíjbiztosítások voltak az életbiztosítási piac húzótermékei eddig. A TKM-plafon bevezetése viszont valószínűleg az ügynöki jutalékok mérséklésével is együtt járhatott. 

A Bankmonitor most közzétett elemzése megjegyzi: az önkéntes nyugdíjpénztárak 1,87 százalékos vagy a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) 0,73 százalékos átlagos költségterhelésével összevetve a jelenlegi, 3,5-6 százalékos nyugdíjbiztosítási TKM-ek igen magasak. Ez a 2-4 százalékpontos költségkülönbség annyit jelent, hogy pontosan ennyivel magasabb hozamot kell elérni a megtakarításunkkal ahhoz, hogy annyit kereshessünk, mint egy önkéntes nyugdíjpénztár vagy NYESZ esetében.

Tekintettel arra, hogy a befektetési paletta jellemzően akár még szűkebb is egy nyugdíjbiztosítás, mint egy NYESZ esetében, nem valószínű, hogy az ügyfél erre képes lesz. Az is igaz viszont, hogy a nyugdíjbiztosítás – szemben a pénztárral és a NYESZ-szel – tartalmaz egy kockázati biztosítási részt is, amely kártérítést fizet akkor, ha a biztosított meghal vagy megrokkan. A Bankmonitor szerint viszont az ügyfél olcsóbban kijöhet, ha ezt a kockázati életbiztosítást külön megköti, és mellette NYESZ-en takarékoskodik.