Kockázatok új partnereknél - most is nagy probléma a késve fizetés

„Magyarországon a fizetési fegyelem messze nem olyan, mint a nyugat-európai országokban, ezért az új partnerek mélyreható megismerése elkerülhetetlen” – mondta a Világgazdaságnak Stickl László, a DBH Group üzleti szolgáltatásainak ügyvezető igazgatója. A késve fizetés vagy rosszabb esetben a nem fizetés kockázata mindig fennáll, még megbízható cégek esetében is. Ezt a kockázatot mindenképpen optimalizálni kell.

Általában a partnerkapcsolattól és a szerződés jellegétől, tárgyától is függ a fizetési határidő. „Európában 8 napos a fizetési határidő a gyakorlatban, Magyarországon is ehhez szoktunk igazodni. Ha a kapcsolat mélysége és minősége, vagy a szerződés tárgya megengedi a rugalmasságot, akkor 15 vagy 30 nap is alkalmazható. Ennél hosszabb fizetési időt azonban nem támogatunk” – fejtette ki Stickl László.

Magyarországon ugyan törvény szabályozza a fizetési határidőt, de 60-90 napos határidőkkel is lehet találkozni. „Új ügyfélkapcsolatoknál, ha a partner kockázata jól be nem határolható, akkor mindenféleképpen figyelmeztető jelzés lehet, ha valaki hosszú határidőre szeretne fizeti” – emelte ki a DBH Group szakértője.

Stickl László azt mondta, naponta szembesülnek azzal, hogy csak részlegesen fizetnek a cégek, amiben közrejátszanak a partnerek likviditási problémái. „Semmiképpen sem szabad kihagyni a partner hitelképességének értékelését. Múltbeli fizetési képességéről és hajlandóságáról is meg kell bizonyosodni, azonban éles határvonal van a múltbeli és az adott pillanatban fennálló fizetési hajlandóság között” – vetette fel a szakértő. „Ahogy a befektetéseknél nem jelent garanciát a múltbeli teljesítmény a jövőre nézve, ez a számlafizetéseknél sincs másképp. Az eszköztárak ugyan rendelkezésre állnak, hogy a múltbéli hitelképességet felmérjük, ugyanakkor csak nagyon korlátozottan, vagy egyáltalán nem nyújtanak valós képet arra vonatkozólag, hogy a partner likviditása, fizetési hajlandósága milyen jelenleg.”

Stickl László szerint sok esetben a költségvetési forrásokból gazdálkodó szervezetek sem járnak el példamutató módon, holott az általános pénzügyi kultúra fejlődésében a legfelsőbb szintű korrekt üzleti magatartás kiemelten fontos szerepet játszik

Számos oka van annak, hogy Magyarországon az üzleti kultúra nem közelíti meg a nyugat-európait. A DBH Group szakértője kiemelte: a skandináv országokban az átlagos fizetési határidő 8 nap, amitől 1-2 nappal térnek el. Németországban vagy egy angolszász kultúrában is közelít a skandinávhoz tapasztaltakhoz. Spanyolország, Görögország viszont magyarországi szinten mozog, míg Olaszországban a több száz éves kereskedelmi kultúra ellenére sem jobb a helyzet. „Mi 25 éve élünk piacgazdaságban, vagyis van egy jelentős lemaradásunk” – tette hozzá.

Exportrelációnál egyéb tényezők is felmerülnek, amik növelhetik a kockázatot. „Az unióban ugyan igazodni kell a nemzetek feletti szabályozásokhoz, de be kell látni, hogy a nyitva szállítás kockázatosabb, mint Magyarországon belül, leginkább az eltérő jogrend és vevőhöz való körülményesebb s hozzáférés miatt.

A DBH csoport 20 éves hazai és nemzetközi tapasztalattal rendelkezik a befektetési és üzleti szolgáltatások területén. Ez alapján általános kitekintésük van a régiós sajátosságokra, így fel tudják készíteni az ügyfeleket az adott oroszág pénzügyi és üzleti sajátosságaira. A kvantitatív adatok mellett historikus, gyakorlati adatok is segítenek. „A mérlegből nem kiolvasható kockázatokra különösen érdemes odafigyelni” – tette hozzá.

Fontos az optimalizálás

A kockázatokat soha nem lehet és talán nem is kell nullára csökkenteni – hívta fel a figyelmet Stickl László. Még a legkörültekintőbb esetben is belefuthatnak olyan eseményekbe, amikor a számlát nem fizetik ki. Azon világcégek esetében is, akik több száz főt foglalkoztató, saját kockázatkezelői részleggel rendelkeznek, és profi behajtói csapataik vannak, is előfordulnak nyitva szállításból eredő kockázatok és tényleges veszteségek is. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy optimalizálja a kockázatot, a potenciális veszteséget azonban nullára redukálni szinte lehetetlen, de legalább is bizonyosan nem költséghatékony. Az üzleti életben ezért elfogadott gyakorlat, hogy a felmért potenciális veszteségeket a cégek az árazásukba beépítik. Ez természetszerűleg azt jelenti, hogy a jól fizető ügyfelek fizetik meg a nemfizetők kockázatait.