Teljes terhelésen a folyószámlák

A jelek szerint megállt az évek óta tartó növekedés a lakossági folyószámlahitelek piacán – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adataiból. A jegybanki statisztikák szerint idén, az augusztusig tartó időszakban gyakorlatilag már stagnált az állomány, és a nyolcadik hónap végén – minimális emelkedést követően – 448,1 milliárd forintot tett ki, miközben 423,5 és 449 milliárd forint között ingadozott. A lakossági folyószámlahitelek állománya 2013 szeptemberében érte el csúcspontját, akkor 460,4 milliárd forintot tett ki, és 2010 óta kisebb megszakításokkal gyakorlatilag folyamatosan emelkedett.

Az állomány növekedése annak ellenére következett be, hogy a kamatok vajmi keveset változtak az elmúlt években, sőt, a jegybanki alapkamat terndszerű csökkenése sem volt elég a jelentősebb árszint-csökkenéshez. A jegybank által kalkulált éves átlagkamat 2014 augusztusában 24,77 százalékot ért el a lakossági forint folyószámlahiteleknél, ami minimális mérséklődést jelent a decemberi 25,09 százalékhoz képest. Az elmúlt két-három év alatt sem történt drámai változás: az MNB által kimutatott átlagos ráta 2012 decemberében 25,49, 2011 végén pedig 26,14 százalékot tett ki, így bő két és fél év alatt mindössze 1,37 százalékponttal mérséklődött. A kamatok mellett ráadásul más költségei is lehetnek egy ilyen kölcsönnek. Számos bank számít fel úgynevezett rendelkezésre tartási díjat a hitelkeret után, amit akkor is megfizettet az ügyféllel, ha az egyáltalán nem használta a hitelkeretét, illetve az évenként esedékes megújítás során is számolni kell néhány ezer forintos költséggel.

Az elmúlt években felfutó keresletet tehát nem elsősorban a kedvező árazás motiválta, hanem sokkal inkább az, hogy a háztartások a napi kiadásaikat próbálták fedezni a mínuszba futó hitelkereteikkel. Ezt az is alátámasztja, hogy viszonylag alacsony maradt azoknak az ügyfeleknek az aránya, akik nem, vagy csak részben használták volna ki a rendelkezésre álló hitelkereteiket.

A folyószámlahitel pedig több olyan előnnyel is rendelkezik, amely a likviditási gondokkal küzdő ügyfelek számára vonzóvá teszi. Egyrészt rendkívül rugalmas, az ügyfél a hónap végén, ha elfogy a fizetése, ugyanúgy tud költeni tovább a számlájáról a hitelkeretek terhére, mint korábban. További előnyt jelent – az ügyfél és a pénzügyi szolgáltató szempontjából egyaránt –, hogy a konstrukció egyszerű, az ügyfél számlaforgalma alapján pedig nem nehéz beállítani a hitelkeretet sem.

Az állomány növekedésének mostani megállásáért – a nem túl kedvező árazás mellett – vélhetően több tényező is okolható. Az egyik, hogy a piac kezd telítődni, tehát fogynak azok az ügyfelek, akiknek a havi rendszerességgel beérkező jövedelme lehetővé teszi a hitelkeret-beállítást, esetleg -növelést. A másik, hogy maguk a háztartások is igyekeznek csökkenteni hitelterheiket, amelyhez jó eszköz lehet a keret csökkentése, esetleg megszüntetése is.

A hitelkártyákból a „csúcsidőszakban” több mint másfél millió volt forgalomban a hazai piacon, ám ez a szám a gazdasági válság nyomán jelentősen mérséklődött. A tavalyi évet viszont már érezhető növekedés jellemezte, ám jelentős megugrás rövid távon ezen a piacon sem várható.

A hitelkártyákból a „csúcsidőszakban” több mint másfél millió volt forgalomban a hazai piacon, ám ez a szám a gazdasági válság nyomán jelentősen mérséklődött. A tavalyi évet viszont már érezhető növekedés jellemezte, ám jelentős megugrás rövid távon ezen a piacon sem várható. -->