Egy lépéssel előrébb

Az áhított befektetési kategória visszaszerzésétől ugyanakkor még mindig ugyanolyan távol maradt az ország, hiszen továbbra is legalább két intézetnek kellene felminősíteni egy szinttel. Annyi esélyjavulás azonban mindenképpen bekövetkezett a mostani lépéssel, hogy már három intézet esetében választ el egyetlen lépés a befektetésre ajánlott szintől, így mostantól mindhárom hitelminősítő jelentésekor izgulhatunk.

Ráadásul több mint egy évtizede nem került sor arra, hogy Magyarország adósságbesorolását javították volna. A sorban utolsóként a Moody’s emelte a hitelminősítését az országnak 2002. november 12-én, amikor A3-ról A1-re javított. Ez a mostani szinthez képest hat besorolással magasabb és mindössze négy szintre volt a legkiválóbb AAA besorolástól. Ennél sokkal szőrösebb szívűek voltak a többiek, hiszen az S&P 2000. december 19-én, míg a Fitch 2000. november 30-án látta utoljára javulónak az ország adósság-visszafizetési kockázatát, ekkor A- kategóriába sorolták a hosszú távú külső adósság törlesztési valószínűségét, amely a mostaninál négy fokozattal kedvezőbb és hat szintre volt a legbiztonságosabb AAA kategóriától.

Felvetődik a kérdés, hogy miért is olyan fontos, hogy az ország adósságbesorolása befektetésre ajánlott kategóriájú legyen? Sokan hajlamosak azt mondani, hogy ennek már nincs érdemi jelentősége, hiszen a piac gyakorlatilag befektetésre ajánlott kategóriának tekint. Ez részben igaz is, hiszen ha megnézzük Magyarország öt éves csődkockázati felárát, akkor számos olyan országnál tekint minket a piac kevésbé kockázatosnak, mint amelyek befektetésre ajánlott kategóriában vannak.

Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy elég nagy különbségeket tesz a piac az azonos besorolású országok között, és különösen igaz ez, ha az egyes országok kötvényhozamait nézzük. Jelenleg azonos osztályzattal bírunk az alábbi két országgal (zárójelben az öt éves CDS felár illetve a tíz éves állampapír hozam, amelyek Magyaország esetében 140bp illetve 3,2%): Costa Rica (265bp, 5,3%) és Portugália (130bp, 1,6%). Ahova pedig szeretnénk feljutni: Indonézia (150bp CDS, 7,4%), Marokkó (170bp), Románia (120bp, 3,1%), Törökország (210bp, 7,9%) Fülöp-szigetek (90bp, 4,1%), Urugay (180bp), India (150bp, 7,7%).

Akkor nőhet meg a jelentősége, hogy milyen a megítélése az országnak, amikor romlik a nemzetközi hangulat. Egy eladási hullám nagyobb eséllyel sodor magával egy olyan országot, amelynek az adósságbesorolása kedvezőtlenebb, hiszen a befektetők először a kockázatosabb eszközeiktől szabadulnak meg.

Egy ország adósságbesorolása nem csak arra van hatással, hogy milyen alapok vásárolhatják meg az államkötvényeiket, illetve mekkora kamattal, milyen hosszú futamidővel és mekkora biztonsággal tudja finanszírozni az államadósságát, hanem az adott ország vállalatainak megítélésére is. Ez azért különösen fontos, mert egy biztonságosabbnak ítélt vállalat olcsóbban, könnyebben és nagyobb mennyiségben juthat hitelhez, ami nagyobb beruházásokat, jobb megtérüléseket eredményez.

A bankok is olcsóbban jutnak forrásokhoz, ami szintén segíti a hitelkihelyezést, valamint az alacsonyabb vállalati kamatok mellett csökken a valószínűsége, hogy egy cég nem tudja törleszteni a kölcsöneit. Egy vállalat hitelbesorolása az esetek túlnyomó többségében nem lehet jobb, mint az ország besorolása, így ez egy jelentős korlát a magyar cégek és bankok számára.

Először is azt kell megvizsgálni, hogy mi vezetett a mostani felminősítéshez. Elsősorban az ország folyó mutatói, mint például a költségvetési egyenlegnek a GDP 3 százaléka alatt tartása még a választási évben is, vagy a folyó fizetési mérleg GPD 4 százaléka körüli többlete. Az ország finanszírozási képessége stabilan 6 százalék körüli szinten van a GDP arányában, ennek köszönhetően az ország külső adóssága csökken.

Egyre fontosabb szerepet játszik a belső finanszírozás mind az államadósság oldalán, mind a hazai bankszektorban. Ez utóbbiban a hitel-betét arány 100 százalék környékére csökkent az év végén, ami azt jelenti, hogy a hitelkihelyezést a hazai bankszektor a rendelkezésekre álló betétekből tudja fedezni, mig korábban akár 60 százalékát is külföldről kellett felvenni, ami nem kis fejfájást okozott az országnak 2008 végén, amikor beköszöntött a válság. Továbbá fontos szerepe van a lakossági devizahitel-kockázat nagyfokú mérséklésének, valamint a bankadó tervezett csökkentésnek a jövő évtől.

Amik még hiányoznak, azok az állományi mutatók. Továbra is magas az államadósság mértéke, a külső eladósodottság, az államadósság finanszírozásában túl nagy szerepe van a külföldi befektetőknek. Rövid az államadósság lejárati szerkezete, azaz egy évben az államadósság túl nagy része jár le, amit folyamatosan meg kell újítani a piacokról.

Ezek a mutatók nem fognak megváltozni fél év múlva, ezért egyetlen esélye Magyarországnak, ha be tudja bizonyítani, el tudja hitetni, hogy leírt folyamatok hosszú távon fenn fognak maradni, és az állományi adatok folyamatosan javulnak.

Ebben segítség lesz miden hónap, ami e mutatók javulásával telik el. Ugyanakkor ismét beigazalódni látszik, hogy amit lerombolunk egy nap alatt, azt legalább kétszer annyi idő újraépíteni. Ebben az esetben például a nettó külső adósságunk 3 év alatt megduplázodott és legalább 6 évet vett igénybe, hogy a 2006-os szintre csökkenjen, óriási növekedési áldozatokat követelve. A bruttó államadósság ennél lényegesen kedvezőtlenebb pályát ír le.

Ezért is lennének fontosak az olyan adósságszabályok és más fékek beépítése, amelyek politikai beállítottságtól, rövid távú hasznok függetlenül kiegyensúlyozott mederben tartják az országot. Az ilyen szabályok kiépítése, transzparens működése segítséget jelenthetne, hogy az ország ne csak az befektetési kategória visszaszerzésésben reménykedhessen, hanem a kiváló minősítésben is.