Miért adott egymilliárdot a jegybank?

A hazai műkereskedelem periferiális ága a numizmatika, ezért is kapták fel sokan a fejüket, amikor a Magyar Nemzeti Bank az Értéktár programjának keretében 1,1 milliárd forintért vásárolta meg Törő István erdélyi ezüsttallér-gyűjteményét. Nehéz megállapítani, mennyire reális az ár, tekintve, hogy a kollekcióról csak a korszakhatárt (14–17. századi érmék) hozták nyilvánosságra ez idáig, tehát nem tudjuk, hány darabot foglal magába, és melyek a kiemelkedő darabjai.

Augusztusban kikerültek a MNB honlapjára a szakértők nevei, akik az egyes vásárlásokhoz a nevüket adták. Az érmegyűjteményt Gedai István volt igazságügyi szakértő, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója, Kahler Frigyes igazságügyi szakértő, numizmatikus, Nudelman László numizmatikus, aukciósház-vezető és Tóth Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának munkatársa javasolta megvételre.

Kétségtelen, az erdélyi pénzérmék ritkák és drágák, és megkülönbözteti őket a többi pénztől, hogy többségükben szépek is, az átlagnál igényesebb művészi kivitel jellemzi őket. Erdélyben sok nemesfémbánya volt, jó minőségben verték a pénzeket, mindegyiknek magas a nemesfémtartalma. Különlegességük miatt Európa-szerte van rájuk kereslet.

Az éremgyűjtés szorosan kapcsolódik a történelemhez, gyűjtőik közül sokak történelmi érdeklődésűek, a másiknak foglalkozásuk által is pénzről szól az életük, bankárok, pénzügyi szakemberek.

A 16–17. századi Erdélyi Fejedelemség pénzverését főként az aranydukátok és az ezüsttallérok kibocsátása jellemezte. Több fejedelemnek nem is létezett alacsonyabb értékű aprópénze, ezeket lengyel és magyar fizetőeszközök pótolták. Az erdélyi pénzverés másik jellegzetessége a csegelyek kibocsátása.

Ezek a megszokottól eltérő formájú, többszögletű, félhold, csillag alakú, aranyból vagy ezüstből készült veretek voltak. A csegelyeket azonban alapvetően már nem forgalmi pénzként, inkább ajándékként vagy akár csúszópénzként használták. A hagyományostól eltérő alakú érmék készítésének művészete a 17. században, Apafi Mihály fejedelemsége alatt érte el csúcspontját. Pénzverde működött Szebenben, Brassóban, Segesváron, Besztercén, Kolozsvárott, Gyulafehérváron, Fogarasban és Nagyenyeden.

Néhány kiemelkedő erdélyi pénzérme a világ aukcióin

Egy kiemelkedő, azaz ritka és kimagaslóan jó állapotú erdélyi aranyérme a nemzetközi aukciókon a 40-50 ezer eurós leütési árat is elérheti. Az ezüstérmék ennél kevesebbet érnek, a Törő-féle gyűjtemény esetében 16 ezer eurós átlagárról beszélhetünk. 2014. januárjában tartott Heritage aukción elkelt egy aranyforint, amelyet Kemény János erdélyi fejedelem nevében bocsájtottak ki 1661-ben, 30 550 dollárért, azaz kb 6,7 millió forintért kelt el. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630-1648) arany 10 dukátosa, a Künker cég 2014 tavaszi katalógusában 40 ezer eurós kezdő áron indult.

A tendencia szerint az elmúlt 10-15 évben változatlanul növekvő árak jellemzik az erdélyi érméket, ugyanakkor kimagasló árakat az aranytallérok esetében regisztrálhatunk. (Törő István gyűjteménye ezüstpénzekből áll.) Egy komplett – akár korszak, akár verde, akár uralkodóhoz való kötés szerint összerakott – gyűjtemény értéke rendszerint magasabb, mint a benne található tárgyak összessége. Az erdélyi érmék iránti kereslet nem most van a csúcson, nagyjából öt évvel ezelőtt tetőzött. Mostanra valamelyest csillapodott a felvásárlási láz, bár az is igaz, erősen csökkent a kínálat is.

A ritkaságoknak és a valamilyen szempontból kiemelkedő kvalitású tárgyaknak az értéke exponenciálisan nő, miközben a közepeseké sem esett vissza. A legnagyobb változás abban érhető tetten, hogy nagymértékben megnőtt az árszintkülönbség az alsó és felső szegmens között. Ez egyébként nemcsak a numizmatikára, hanem a teljes műkereskedelmi palettára érvényes, ma mindenki a kiugró minőséget akarja venni mindenhol a világon, a legfelső, kiemelkedő, de szűk kategória tartja el a teljes piacot. Erre reagálva változtattak az árverési jutalékok rendszerén a nagy házak, ma már a legmagasabb százalékú jutalékot a legmagasabb árkategóriától szedik be.

A numizmatikában a nemesfémtartalom, a ritkaság és a művészi kivitel mellett a megkímélt állapot még az árfelhajtó tényező, a hosszú idő óta gyűjteményben létezés ilyen értelemben is növelheti az árat, ha az érmét megfelelő körülmények között tárolták. Segíti a numizmatikai gyűjtést, hogy jól katalogizált, jól kutatható terület, természetesen itt is vannak divatok, de hosszú távon kiszámíthatóbb az érték.

A legtöbb gyűjtő azon az állásponton van: ha már annyiért el tud adni egy érmét, amennyiért megvette, nem jár rosszul. A numizmatikai érme kisméretű, ritka, és nemesfémtartalommal bír, egyfajta pénznem, számukra biztonságosabb ebben tartani a pénzt, mint bankban a mai viszonyok közt.