Kudarccal indult az olasz bankmentés

A legrosszabb forgatókönyv szerint kezdte meg működését az olasz bankmentő alap, az Atlante, amelyet azért hoztak létre – állami közreműködéssel, nagyrészt az olasz bankok pénzéből –, hogy segítsen feltőkésíteni a reménytelen pénzintézeteket, illetve megvegye rossz hiteleiket. Már az is csalódás volt, hogy az alap a várt 5 milliárd euró helyett csak 4,25 milliárdot tudott összegyűjteni 15 nap alatt 67 olasz pénzintézettől (a legnagyobb befizetők a vezető bankok voltak, vagyis az UniCredit és az Intesa Sanpaolo).

Az első konkrét ügylet a Banca Popolare di Vicenza (Bpvi) tőzsdére vitele lett volna, de a múlt pénteki határidőig az új részvényeknek csak a 7,66 százalékát jegyezték le a befektetők, papíronként 10 centért (összesen mintegy 115 millió euróért). A milánói tőzsde szabályai szerint alapértelmezésben akkor mehet tőzsdére egy cég, ha a közkézhányada eléri a 25 százalékot – a tőzsdetanács azonban másképp is dönthet.

Ma délután végül a tanács nem engedélyezte a tőzsdére menetelt, így az Atlante veszi meg a Bpvi fennmaradó részét, ami egyből 1,35 milliárd euróval csapolja meg az alapot. Az Atlantét működtető vagyonkezelő, a Luxemburgban bejegyzett Quaestio elnöke, Alessandro Penati már a döntés előtt úgy nyilatkozott az olasz médiának, hogy nem olyan nagy baj, ha a vicenzai bank nem megy tőzsdére, hiszen így szabad kezet kaphatnak a rendbe tételében.

A kudarcos kísérletre nagy eséssel reagáltak az olasz bankpapírok, az UniCredit nyitásban 7 százalékkal zuhant, de még a tőzsde döntése után  is közel 4 százalékos mínusznál járt.