Mi történt a két új tőzsdei sztorival?

A közelmúltban a nagy német energetikai cégek – az E.ON és az RWE is – végrehajtották a megváltozott környezeti feltételek által indokolt szétválásukat. Ennek révén szétválasztották a vonzó növekedési kilátásokkal rendelkező megújuló és innovációs portfóliót a hagyományos áramtermelő eszközöktől. A tőzsdei kibocsátások óta eltelt időszak tapasztalatai azonban felemásak, a két esetben jelentős különbségek voltak a kivitelezésben is.

Az E.ON a tőzsdére vitt új cégébe, az Uniperbe a hagyományos áramtermelő és energiakereskedelmi eszközeit helyezte ki. Az Uniper árfolyama a kibocsátást követő első hét során 2 százalékkal értékelődött le, mostanáig viszont a részvények 11 százalékot emelkedtek. Ez utóbbinak köszönhető, hogy az E.ON Uniperrel együtt mért piaci kapitalizációja a kibocsátás óta lényegében nem csökkent, sőt a szétválás előtti állapothoz képest a piaci érték nőtt, ami jelenleg 17,6 milliárd euró, szemben az E.ON-nak az Uniper tőzsdei kibocsátása előtti 16,3 milliárd eurós piaci kapitalizációjával. Vagyis az eddigiek alapján elmondható, hogy a menedzsment számításai bejöttek, a cégek külön többet érnek a piacon, mint együtt.

Az RWE az E.ON-nal szemben nem a „rossz bankját” vitte tőzsdére, hanem az új cégbe rakták ki a megújulókat, ami mellé áram- és gázelosztó eszközök, valamint kiskereskedelmi eszközök kerültek. Az Innogy iránt már kezdetben óriási volt a befektetői érdeklődés, többszörösen túljegyezték a részvényeket, melyek a kibocsátási ársáv tetején mentek el. Az árfolyam a kibocsátás első hetében 3 százalékot emelkedett még, a tőzsdei bevezetés óta pedig összességében 5 százalékkal értékelődtek fel a papírok.

A két tranzakció struktúrája között lényeges eltérések vannak: az egyik legfontosabb, hogy az E.ON esetében az Uniper részvényeit a meglévő tulajdonosok kapták meg, új részvénykibocsátás nem történt. Kezdeti ársávot és kibocsátási árat sem határoztak meg. Ezzel szemben az Innogynál egy jobban strukturált, megújuló és stabil jövedelemtermelő hálózati eszközöket is tartalmazó portfóliót kaptak a befektetők, ahol az anyacég részvényeladásai mellett új részvények kibocsátására is sor került.
Ami ugyancsak kritikus, az a nukleáris leszereléshez kapcsolódó potenciális költségek, itt szintén eltér a két cég megoldása: hiába fókuszál mostantól a megújulókra az E.ON, ezeket a költségeket a jövőben ők viselik, vagyis a cég részvényesei. Ezzel szemben az Innogyval úgy fogadhatnak a befektetők a megújulók további növekedésére, hogy a német nukleáris leszerelés költségeivel nem kell foglalkozniuk.