Akvizíciókkal nőne a Tranzit-Food

Miért csatlakoztak a tőzsde Elite programjához?

Az elsődleges célunk nem a tőzsdére menetel. Elég komoly növekedési fázison vagyunk túl, most a cégkultúrát tervezzük fejleszteni. A működési modellt, a belső struktúrát és mechanizmusokat szeretnénk frissíteni, szerintem ezeket mindig hozzá kell alakítani a cégmérethez. Más működési rendszert igényel ugyanis a nagy méret. A programban az is szimpatikus volt, hogy nemcsak egy képzés, hanem erős kapcsolatépítésről is szól. Tőzsdei cégeket irányító vezetőktől és tőzsdei szakemberektől lehet tapasztalatot szerezni.

Miket tanultak eddig a programban?

Stratégiaalkotásban, vállalatfelépítésben és -működésben tanultunk újat. Korábban egy felmerült problémára kerestük a megoldást: nem előre gondolkodtunk tehát, hanem utólag. Az ilyen típusú stratégiai gondolkodásban sokat segítettek a program során. Egy bizonyos cégméret fölött problémássá válik a cégen belüli kommunikáció. A program alatt arról is tanultunk, miként működik a belső kommunikáció egy nagyvállalatnál. Ma már meghatározók vagyunk a piacon, de a belső problémákra néha nincs válaszunk. Nem akarunk túlszabályozott keretek között működni, de bizonyos belső mechanizmusokat szabályozni kell.

A tőzsdére lépést el is vetették?

Egyáltalán nem, de a következő négy-öt évben nem tartom reális lehetőségnek. Most nem alapvető kérdés a forrásbevonás, rendkívül alacsony kamatokkal lehet bankhitelt felvenni. Egyszer azonban véget ér az ingyenhitelek kora, és nemzeti vagy uniós forrásokhoz a méretünk miatt már most is korlátozottan férünk hozzá, így nyitva kell tartani azt az opciót, hogy megjelenjünk a börzén. Egyelőre azonban nem állunk készen rá, szerintem 500 millió euró éves árbevétel alatt nem érdemes ezen gondolkodni. Szeretném, ha a szakma is felkapná majd a fejét a részvénykibocsátásra, az vonzza majd be az intézményi befektetőket, akik hozzá is tudnak tenni valamit a működésünkhöz. Létezik technikai bevezetés is a tőzsdén, amikor tőzsdei cégként nem lehet kereskedni a részvényeinkkel, ez is egy vonzó lehetőség.

Milyen fejlődési lehetőségeket látnak?

Magyarország most izgalmas piac. A rendszerváltozás után alapított családi cégek vezetői most öregszenek ki, sok helyen nincs megfelelő utánpótlás. A következő öt-tíz évben sok akvizíció lehet a piacon. Ugyanakkor a belföldi növekedés a méretünk miatt erősen korlátozott, szóval inkább külföldre tekintünk. Lengyelország, Szlovákia vonzó célpontok, az ottani piacon is mostanában vonulnak vissza az alapítók. Addigra a cég működését alkalmassá kell tenni a külföldi akvizíciók menedzselésére, a program ebben is segít. Itthon a munkaerőhiány is korlátozza a fejlődést. Tragédia, így tudnám jellemezni a helyzetet: egyszerű betanított munkásoktól a szellemi munkát végzőkig mindenkiből hiány van. Nagyon támogatom a minimálbér-emelést, és ezáltal az általános béremelkedést Magyarországon, a munkavállalókat a fizetéssel lehet a legkönnyebben megfogni. Fontos, hogy ne legyen alternatíva a munkán kívül: a piac szabad kapacitását bele kell kényszeríteni a munkába. Véleményem szerint az embereket minden eszközzel a munkára kell ösztönözni, és a lehető legtöbb önkéntes és kényszerű munkanélkülit a magánszférába kell terelni.

Nem találkoznak azzal a nemzetközi piacon, hogy a nagyvállalatok nem állnak szóba családi cégekkel?

Egyáltalán nem, pozitív a tapasztalatom. Szállítunk árut Kanadától Japánig szinte mindenhova, természetesen az unióba is. Van persze, ahol nem tudunk labdába rúgni a méretünk miatt, de a legtöbb helyen jó esélyekkel indulunk. Amikor belépünk egy adott ország piacára, nem az egész országot kell rögtön behálózni. Japánban például először Tokiót láttuk el, majd amikor ez sikerült, utána mentünk Oszakába is. A fokozatosságot a szállítmányok volumenében is tartani kell: először keveset szállítunk, majd egyre többet, ha már bizalmi kapcsolat alakul ki mindkét fél részéről.

Ennyire jó a magyar termékek ázsiója a külföldi piacokon?

Abszolút. Ázsiában sok helyen felárat fizetnek a magyar baromfira, de még a tollára is. Kanadában kifejezetten a magyar kacsához ragaszkodik a legnagyobb áruházlánc. Az unióban a lengyel, a francia, a német baromfi nagyon erős, de nagyon jó a magyar áru elfogadottsága is. Persze minden országban működik a lokálpatriotizmus, de a nyugati piacon nincs hátrányban a magyar áru, ugyanazt a technológiát, takarmányt használjuk, sőt, GMO-mentesek vagyunk, ami több országban még előnyt is jelent.