Nem közelednek az inflációs célszinthez a britek

Decemberben szintén 3 százalék, novemberben 3,1 százalék, októberben és szeptemberben egyaránt 3 százalék volt a teljes kosárra számolt tizenkét havi brit infláció.

A brit kormány által a Bank of England számára előírt éves inflációs cél 2 százalék.

Ha ettől az ütemtől egy adott tizenkét havi időszakban az infláció egy százalékpontnál nagyobb mértékben bármelyik irányban eltér, a brit jegybank kormányzója nyílt levélben köteles az okokról magyarázatot adni a pénzügyminiszternek.

Mark Carney, a Bank of England kormányzója legutóbb a novemberi inflációs adatok ismertté válása után volt köteles megírni ezt a levelet Philip Hammond pénzügyminiszternek.

A múlt havi infláció mindazonáltal meghaladta az elemzői konszenzust, amely 2,9 százalékos éves ütemet valószínűsített az idei első hónapra, elsősorban arra a várakozásra építve, hogy a brit EU-tagságról 2016 júniusában tartott – a kilépést pártolók által szűken megnyert – népszavazás óta alaposan meggyengült font importdrágító hatásának most már lassan ki kell kerülnie az éves inflációs statisztikákból.

Az egyik tekintélyes londoni gazdasági-pénzügyi elemzőműhely, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) a keddi adatismertetés utáni helyzetértékelésében közölte: az elemzői közösség zömével egyetértve, továbbra is azzal számol, hogy ez lesz a brit infláció 2018-ra várt lassulásának elsődleges tényezője. A ház ennek alapján 2,4 százalék körüli idei inflációs mélypontra számít.

A CEBR londoni elemzői szerint azonban a januári számok arra vallanak, hogy ez a folyamat esetleg mégsem lesz olyan gyors, mint ahogy azt az előrejelzések valószínűsítik.

A cég kiemeli, hogy a volatilis elemektől megszűrt maginfláció a decemberi lassulás után ismét gyorsult, és januárban elérte a 2,7 százalékot az előző havi 2,5 százalék után.

A CEBR elemzői szerint ez erősödő hazai inflációs nyomásra vall, és emiatt várhatóan ismét napirendre kerül a Bank of England monetáris tanácsában a kérdés, hogy indokolt lenne-e már a piac által várt legközelebbi időpontban, májusban az újabb kamatemelés.

A csökkenő bevándorlás, a brit gazdaság termelékenységének gyenge növekedési üteme és a történelmi magasságok közelében járó foglalkoztatottsági ráta környezetében a jegybank megítélése szerint korlátozott a gazdaság potenciális növekedési üteme, és ennek következtében még az idei évre várt szerény GDP-növekedés is valószínűleg a belső eredetű inflációs nyomás erősödését okozza. Ha a gazdasági növekedés a várt pályán marad, a Bank of England jó eséllyel kevéssé lesz toleráns a célszint feletti inflációval szemben – fejtegetik a CEBR londoni elemzői.

A Bank of England monetáris tanácsa a múlt heti kamatdöntő üléssel egy időben kiadott új inflációs jelentésben máris egyenes utalást tett arra, hogy a brit gazdaságra is ható robusztus külső növekedési környezetben az eddig vártnál előbb és nagyobb mértékben emelkedhet ismét a jegybanki alapkamat.

A brit jegybank tavaly novemberben, tíz év után először emelt kamatot, 0,25 százalékponttal, a jelenleg is érvényes 0,50 százalékra növelve az irányadó rátát.