Csendesedhet az árhullám a lakáspiacon

A tavalyi év első felében reálértelemben 12,8 százalékos éves lakásár-emelkedés volt megfigyelhető az MNB számítása szerint. Sokakat érint a kérdés, hogy lehet-e még ennél is nagyobb ütemű drágulás a lakáspiacon.

Kínálati oldalról megközelítve a kérdést, megállapítható, hogy az újlakás-piacot fokozatos alkalmazkodás jellemezte 2016–2017 során. A 2017-es 14,5 ezer újlakás-átadás után 2018-ban országosan 25 ezer új lakás kaphat használatbavételi engedélyt a piaci várakozások szerint, s ez a szám némileg tovább emelkedhet 2019-ben is. A lakásépítések átfutási ideje másfél-két év, a jelenlegi intenzív építési volumeneket támogatja az alacsony, 5 százalékos újlakás-áfa, ami 2019 végéig biztosan érvényben marad.

Keresleti oldalról nézve azt látjuk, hogy középtávon idehaza mérséklődhet a befektetői szándékkal lakást keresők vagy -építtetők száma, a lakhatási céllal vásárlók azonban egyre aktívabbak lesznek a piacon. Ezt támasztja alá, hogy egyrészt a lakásbérleti díjak emelkedése megállni látszik a fővárosban. Másrészt mára a magas lakásárakat beérték a kivitelezési költségek: tavaly a kivitelezési költségek 10 százaléknál is nagyobb ütemben drágultak, amit nagyrészt a személyi jellegű kiadások 20 százalékot meghaladó növekedése okozott, amelynek hátterében az ágazatot sújtó munkaerőhiány bérfelhajtó hatása húzódott meg. Vagyis összességében a lakásfejlesztők és befektetők is egyre kisebb hozamot érhetnek el az új lakásokon.

A lakosság rendelkezésre álló jövedelmének emelkedése és a lakáscélú hitelezés 2017-es felfutása arra enged következtetni, hogy egyre több az olyan vevő a használt- és részben az újlakás-piacon is, aki lakhatási céllal vásárol. A hazai lakáspiacot eddig összességében erős keresleti környezet és fokozatosan alkalmazkodó kínálat jellemezte. A következő években maradhat a tartós lakhatási célú kereslet, ami egy visszafogottabb építkezési lázzal párosul majd. Ezáltal az árszint növekedési ütemét fokozatos lassulás jellemezheti.