Vészjósló jeleket küld a hozamgörbe

Egyre közelebb kerül a negatív tartományhoz az amerikai hozamgörbe, ami – az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint – az egyik legmegbízhatóbb előrejelzője a recessziónak. Az amerikai rövid, illetve hosszú futamidejű állampapírok hozamkülönbsége a gazdasági válság előtt volt legutóbb ilyen alacsony, majd ezt követően 2013-ban 2,66 százalékponton érte el csúcsát, ahonnan azonban folyamatosan apad. A kétéves papírok hozama 2,431 százalékon állt tegnap, miközben tízéves futamidőn a hozam 2,89 százalék volt. Az öt- és a harmincéves lejáratok közötti hozamkülönbség 34,6 bázispontra zsugorodott, ami az elmúlt tíz év legalacsonyabb szintje.

A rövid oldali hozamokat a szigorodó monetáris politika hajtja, a kedvező makrogazdasági, köztük elsősorban a munkaerőpiaci mutatók és az infláció lassú, ámde kitartó emelkedésével a piac egy része a tervezettnél agresszívebb lépéseket vár a Fedtől.

Erre utal az is, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke Richard Clarida közgazdászt jelöli a Fed új alelnökének, akit inkább a héják táborába sorol a piac. Ehhez hozzájön még, hogy a piacon továbbra is igen magas a kockázatvállalási kedv, a geopolitikai feszültségek pillanatnyi enyhülése is elég ahhoz, hogy a befektetők kiszálljanak a menedékeszközökből.

Hosszabb futamidőkön a nyomott hozamok a bizonytalanságot tükrözik, sokan kételkednek ugyanis abban, hogy a pillanatnyilag jó ütemű bővülés – amiben nagy szerepük van a fiskális stimulusoknak is – hosszabb távon fenntartható-e. Ezeket a félelmeket erősítik a korábbi jegybankári kijelentések is, amelyek szerint a Fednek időben kell lépnie, ellenkező esetben ugyanis azt kockáztatja, hogy egy recesszió esetén nem lesz honnan „vágni”, azaz lazítással ismét növekedésre ösztönözni a gazdaságot.

Hasonló félelmek a régiónkban is megfogalmazódtak, különösen a magyar jegybank monetáris politikájával kapcsolatban, hiszen míg egyes környező országokban – Romániában, Csehországban – már emeltek az alaprátán, addig az MNB 2020 végéig a jelenlegi szinten, 0,9 százalékon tervezi tartani a mutatót, azaz akkor kezdene emelni, amikor kifutnak például az európai források.

A hazai jegybanknak ugyanakkor több monetáris eszköz is rendelkezésére áll, az alapráta sokat veszített fontosságából, ahogy a régiós gazdaságok között is igen nagy szerkezetbeli különbségek vannak például az infláció vagy a folyó fizetési mérleg tekintetében. Nagyrészt ennek is betudható, hogy a hazai vagy például a lengyel állampapírok hozamgörbéjén nem mutatkoznak aggasztó jelek.

Érdekes képet fest ugyanakkor az amerikai és az európai rövid papírok összehasonlítása, hiszen az elmúlt harminc évben nem volt ilyen nagy a szakadék a hozamok között.

A kétéves német papírok hozama mínusz 0,558 százalékon állt csütörtökön, ami 300 bázisponttal volt alacsonyabb az amerikai kötvények hozamánál, és legutóbb 1989-ben volt ilyen hatalmas a különbség. Mindez elsősorban a széttartó monetáris politikákat tükrözi, az európai makroadatok – legutóbb például a vártnál gyengébb ZEW index – növelikazon piaci félelmeket, hogy az eurózóna gazdaságának növekedési üteme elérte csúcsát, így az Európai Központi Bank sem kényszerül rövid távon szigorítani.

A teljes cikket a pénteki Világgazdaságban olvashatja