Makrogondokat okoz az ismerethiány

A világ egyik legfiatalabb tudományága a pénzügyi edukáció (alig évtizedes múltra tekint vissza): komolyabban csak a 2008-as monetáris válság után kezdtek el a szakemberek foglalkozni a témával. Mindezt annak ellenére, hogy a pénzügyi műveltség ma már az élet alapvető fontosságú eleme. Az állampolgár ugyanis számos fontos, a jövőjét hosszú időre meghatározó pénzügyi döntést hoz élete során – gondoljunk itt akár csak a munkaszerződésekre, a családra évtizedes terhet rakó jelzáloghitelekre vagy az időskor biztonságát meghatározó öngondoskodásra. A kérdés annak kapcsán vált kiemelten fontossá, hogy bebizonyosodott: az egyének rossz döntései, a mikroökonómiai gondok viszonylag hamar makrogazdasági problémákhoz vezethetnek.

A német háztartások alig 20 százaléka rendelkezik jelzáloghitellel, ám ez a portfólió a német háztartások teljes adósságállományának 88 százalékát teszi ki – mutatott szemléletes példát a mikrokörnyezetből kiinduló makroszintű problémákra Claudia-Maria Buch, a Bundesbank alelnöke a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) pénzügyi tudatosságról szóló fórumán.

Az alelnök szerint a pénzügyi ismeretek bővítése során a meglévő tapasztalatok átadására kell koncentrálni: a statisztikák szerint az ingatlanpiaci árrobbanások kétharmadát krízis követte – épp a már említett koncentráltság miatt. A megfelelő felkészítés, oktatás nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az állampolgárok a jelzálogpiac buktatóit el tudják kerülni, ne váljanak a lakáspiaci buborékok áldozatává.

Az egyének pénzügyi műveltsége meghatározza saját pénzügyi döntéseiket, ezek pedig meghatározzák a gazdaság monetáris stabilitását. Ennek nyomán fontos látnunk, hogy a monetáris műveltség az egyének szintjén meghatározható kompetencia és ismeretek elegye. Ángel Gurría, az OECD főtitkára szerint külön kihívás, hogy a pénzügyi ismeretanyag a mai korban nem egzakt, hanem nagyon is változó terület. A tavalyi G20/OECD INFE jelentés is mutatja, hogy a digitális korban mind a pénzügyi fogyasztóvédelemnek, mind a pénzügyi oktatásnak számos kihívással kell megküzdenie. Sajátos problémaként definiálható a trendkövetés is.

Ángel Gurría szerint ma emberek milliói ülnek fel a bitcoinőrületnek, jóllehet semmilyen ismeretük sincs róla, hogy az általuk megvásárolt pénzügyi instrumentum milyen elszámolási elveken működik, milyen módon forgalomképes, illetve milyen tényezők befolyásolják az értékállóságát. Az már csak ezt követő kérdés, hogy megbízhatunk-e egy termékben, amely mögött nem áll olyan intézmény, mely az átlátható működési rend felügyeletével, fogyasztóvé­delmi támogatással orvo­solhatná vitás piaci helyzetek rendezését.

Az OECD kimutatásai szerint a pénzügyi műveltség és viselkedés egyik leggyengébben teljesítő területe a monetáris termékek kiválasztása:

Ezen a ponton fontos szót ejteni a hitelességi deficitről is. David Bholat, a Bank of England vezető elemzője szerint a pénzügyi ismeretek hiánya, a pénzügyi rendszer és folyamatok meg nem értése és a megroppanó gazdasági helyzet aláásta a rendszer legitimitását – s erre még a politika is alaposan rásegített. Mindennek következménye az, hogy – egy tavalyi brit kormányzati jelentés (YouGov) szerint – miközben a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom 55 százalékon áll, a bankok iránti bizalom 36 százalékra esett vissza. A közmegegyezés és a közbizalom hiánya teret nyithat a szabályozott (esetenként épp a túlszabályozottság miatt lassabban mozdulni képes) pénzügyi piacok megkerülésének.

Johnny Noe Ravalo, a Fülöp-szigeteki jegybank kormányzóhelyettese szerint a modern korban ráadásul könnyebb farkast kiáltani. Ha sok embert látunk esernyővel sétálni az utcán, magunk is hajlamosak vagyunk elhinni, hogy esik az eső, még ha mi nem is tapasztaljuk. Miután pedig a pénzügyi kockázatok felismerésének képessége ma még jórészt hiányzik az emberekből, a 21. század technológiájával – az „ismerősöktől” minden információt átvevő kommenttársadalom kiépülésével – pillanatok alatt megingatható egy-egy, avagy az egész pénzügyi rendszerbe vetett bizalom.

Az esernyős példa itt is találó: ha sokan egyszerre rossz döntést választanak, azzal erősítik a tömeghatást – s így a probléma kezelése is magasabb (akár makroszintű) válaszokat igényel. A kulcskérdés tehát a felkészítés. E tekintetben az OECD felméréseiből kiderül, hogy Európa nem áll rosszul: az elmúlt években növekedett a pénzügyi ismeretek szintje (a kevés rontó állam között azonban ott szerepel Magyarország).

A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható