Néhány éven belül eldőlhet az öngondoskodás jövője

2060-ra megduplázódik, 37 százalékra nő a 65 év feletti lakosság aránya, és a jelenlegi tíz százalék helyett a GDP ötödét költjük majd nyugdíjellátásra. Bár az elöregedő társadalom problémájával nem vagyunk egyedül Európában, 2050-re kétszeres súllyal nehezedik majd a függőségi ráta a lakossága, ami önmagában nagy kihívás – érzékeltette a demográfiai probléma jelentőségét előadásában Sallai Linda. Hozzátette, az előrejelzések szerint a hazai nyugdíjrendszer fenntarthatósága az egyik legkockázatosabb az unión belül.

Egyéni szinten távolinak tűnik ez a probléma, éppen ezét komoly szükség van egy azonnali ösztönzőre az öngondoskodási rendszerben.

Az OECD országok közül nálunk a legalacsonyabb a privátszféra hozzájárulása a nyugdíjcélú megtakarításokhoz, az állami szerepvállalás a meghatározó 85 százalékkal.

A nyugdíjbiztosítás területén is push piacról beszélünk Magyarországon, vagyis még fel kell éleszteni az igényt a nyugdíjbiztosításhoz, segíteni kell az embereket a döntés meghozatalához, ezért nagyon fontos szerepe van a biztosítók közvetítői hálózatának, akik társadalmilag hasznos munkát végeznek.

Jelenleg az öngondoskodási termékek közül egyedül a nyugdíjbiztosításnál találkozunk ügyfélbónuszokkal, ami egyrészt egy hosszútávú ösztönző, másrészt pedig akár költségcsökkentő tényezőként is figyelembe vehető. hívta fel a figyelmet Sallai a termékcsoport egyik kevésbé hangsúlyozott előnyére. Az adókedvezmény szerepe itt is jelentős, a szabályozók munkája révén pedig ma már biztonságosabb, érthetőbb és etikusabb termékek vannak a piacon – sorolta a további előnyöket.

Az a kérdés is adja magát, hogy hogyan lesz a befizetésekből ténylegesen nyugdíj. Sallai Linda szerint az öngondoskodás jövője pár éven belül eldőlhet, amikor kiderül, hogy mit kapnak a megtakarításaikért az öngondoskodók.

A megoldás az életjáradék intézménye a CIG termék- és üzletfejlesztési igazgatója szerint, mivel csak ez jelenthet valódi nyugdíjcélú megoldást. Kihívást jelent azonban, hogy a nyugdíjbiztosítás viszonylag bonyolult, nehezen átlátható termék, és itthon még hiányzik a keresleti és a kínálati oldala is.

További probléma, hogy ahogy növekszik a nyugdíjas korban megélhető évek száma, a felhalmozási szakasz után egyre hosszabb járadékos szakasz vár az ügyfelekre. Azt viszont senki sem tudja előre, hogy pontosan meddig fog élni, meddig lesz szüksége járadékra, ez a longevity probléma, aminek kockázatát folyamatosan alábecsülik.

Ha felülbecsülik, az az ügyfélnek jobb, mert magasabb járadékot kap, de nem lesz erre elegendő tartalék a rendszerben, ezért az összeomlik. Amennyiben viszont túl óvatosra becsülik, akkor nem tudnak megfelelő járadékot adni az ügyfeleknek. Nagyon vékony tehát az egyensúly a megfelelő becslésnél.

Az ebben rejlő kockázatot a nagy, nemzetközi biztosítók egyre inkább az ügyfelekre bízzák.

A magyar piac viszont még éretlen, nincs megfelelő méretű kockázatközösség, de ez a kihívások mellett lehetőséget is ad a biztosítópiac szereplőinek a piac formálására.

Sallai Linda szerint ennek érdekében a biztosítóknak és a szabályozóknak együtt kellene működniük, másrészt újszerű megközelítéseket is alkalmazhatnának a biztosítók. Példaként az ún. pay as you risk szemléletet említette a CIG szakembere, mi egyén kockázatának felmérésén alapuló termékárazást jelenti.

Amit olyan technológiai újítások is segítenek, mint a viselhető elektronikus eszközök, amik adatokat adnak az ügyfél állapotáról, az egészségi állapot változásával párhuzamosan pedig a kockázatelbírálás és a járadékfizetés is rugalmasan változna

A szektor által elvégzett munka eredménye a következő években dőlhet el, amikor kiderül, hogy ténylegesen mekkora nyugdíjkiegészítést kapnak megtakarításaikért az öngondoskodók.