Önkéntességen alapulhat csak a fixesítés

Rendkívül érdekes kihívás elé állítja a Magyar Nemzeti Bankot (MNB) és a hazai pénz­intézeteket az a feladat, hogy a 2015 februárjában forintosított devizahitelesek mind nagyobb részét rábírják arra, hogy a következő hónapokban kölcsönüket hosszan fix kamatperiódusú kölcsönre cseréljék.

A kihívás többrétű: egyrészt a jegybanknak mindenképp tartózkodnia kell bármiféle arra vonatkozó utalástól, hogy azért kell a változó kamatozású, azon belül is a hiteloldalon legrövidebb kamatbázissal a három hónapos Buborhoz kötött hiteleket lecserélni, mert valamiféle kamatsokk várható Magyarországon. Egyrészt ilyen szcenárióval egyetlen gazdasági modell sem számol, másrészt a jegybank részéről bármiféle modellszámítás egyfajta kamat-előrejelzés lenne.

Az elmúlt napokban a hírre reagáló szakértők közül Trencsán Erika, a BankRáció.hu elemzője arról beszélt, hogy

míg Sándorfi Balázs, a Bankmonitor ügyvezetője egy másik számítás alapján arról beszélt, hogy egy hasonló kamatemelkedés a húsz évre felvett, de csak hétmilliós devizahitel havi törlesztőjét

Már csak azért is, mert a forintosítás idején bankonként, sőt ügyfelenként is eltérők voltak a forintosítási kondíciók, így igen eltérő, hogy az átalakítást követően végül mekkora kamatfelár mellett került sor a forintosított hitel kiszámítására – a lakáshiteleknél háromhavi buborra 1–4,5 százalékpont, a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél 1–6,5 százalékpont lehetett ennek mértéke.

A kamatfelár tekintetében ma már szigorúbbak a szabályok – a minősített fogyasztóbarát lakáshiteleknél az MNB maximum 3,5 százalékos kamatfelárat engedélyez –, ugyanakkor a változó kamatozású lakáshitelesek számára az elmúlt időszak maga volt a csoda:

– a fent említett tízmillió forintos hitel törlesztőrészlete havonta több mint 16 ezer forinttal csökkent. (Miután a jegybank vezetői tudták, hogy nagyobb kamatcsökkentésbe fognak, ezért a fentiek miatt „dedikáltan” kötötték a forintosított devizahiteleket a háromhavi Buborhoz, hiszen így az ügyfelek mostanáig csak a kedvező részét élvezhették a változásoknak.)

Az elmúlt hónapok kommunikációjával és azzal, hogy az MNB a hitelfékszabályokat úgy módosította, hogy csak a nagyon jómódú ügyfelek tudnak új változó kamatozású hitelt igényelni, az új hitelek folyósításán belül ma már lényegében egyeduralkodó a fix törlesztésű kölcsön. Ugyanakkor a meglévő ügyfelek esetében a hitelcseréről szóló döntést megelőző számolgatásoknál sajnos ritka az előre gondolkozás.

Főleg azért, mert egy esetleges kamatemelkedés nemcsak a rövid, hanem a hosszú kamatokat is emelni fogja, sőt van olyan vélekedés, hogy az előretekintő – öt-tíz éves – kamatfelárak rövid távon még gyorsabban is nőhetnek, ha az MNB elszánja magát a szigorításra.

Persze van, ahol megpróbálták: a Raiffeisen Bank tavaly az ügyfelek egy részének már felajánlotta a tízéves kamatperiódusra váltás lehetőségét. A banknál annyit árultak el, hogy az ügyfelek több mint 10 százaléka élt a lehetőséggel – jellemzően azok, akiket telefonon keresztül sikerült elérniük. Ez vélhetően azzal függ össze, hogy élőszóban sokkal jobban meg lehetett győzni az ügyfeleket arról, hogy néhány ezer forintos törlesztőrészlet-emelkedésért cserébe érdemesebb a kiszámíthatóságot és a tervezhető családi költségvetést választani.

A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható