Még mindig nagy a káosz az utalványok körül

Több mint két hónapja léptek életbe az utalványok korábbi szabályozását felforgató új rendelkezések, a bizonytalanság azonban továbbra sem csökken a kereskedők körében. 2019-től ugyanis csak azok a promóciós eszközök lehetnek utalványok, amelyek teljesítik az új jogszabályi követelményeket, az ehhez való alkalmazkodás pedig jelentős kihívásokkal jár.

A kereskedelmi szektorban mindennaposak a különböző promóciók, melyek egy része valamilyen árengedmény, kedvezmény formájában jelenik meg a vásárlók felé, míg más esetekben vásárlási utalványokkal, kuponokkal buzdítanak az üzletek arra, hogy náluk vásároljunk.

Tavaly még egyszerű helyzetben voltak a kereskedők akkor, ha a vásárló utalványt adott át a kasszánál a termékért cserébe, ma már azonban nagy fejtörést okoz annak eldöntése is, hogy egyáltalán utalvánnyal van-e dolguk, és ha igen, akkor arról milyen bizonylatot állítsanak ki a vevőik számára.

Tapasztalataink szerint az érintetteknek még mindig nehézséget okoz a promóciós eszközök megfelelő minősítése. Sokan pedig úgy vélik, hogy a korábban alkalmazott szempontok továbbra is irányadók lehetnek, ez azonban jelentős adókockázattal járhat

– hangsúlyozta Aracsi Bernadett, a Deloitte FMCG és Retail iparági csoportjának szenior tanácsadója.

Az új szabályok jelentős változást eredményeztek mind az utalványokat kibocsátó, mind az azokat beváltó kereskedők körében. De ugyancsak elővigyázatosságot igényel a téma, ha a vásárlónak nem mindegy, hogy milyen bizonylatot mikor kap (pl. előfordulhat, hogy az utalvány beváltására az utalvány kibocsátását követő évben kerül csak sor). Gondoljunk csak arra az esetre, ha egy bevásárlóközpont bocsát ki utalványokat, amelyeket a vevők a pláza üzleteiben válthatnak be. Az új szabályok miatt nem mindegy, hogy az utalványt minden boltban, vagy csak némelyikben lehet beváltani, hiszen ettől függhet az utalvány adókezelése.

Ilyen esetben mind a kibocsátónak, mind a beváltónak vizsgálnia szükséges azt, hogy milyen bizonylatot kell kiállítania az utalvány átadásakor, illetve annak beváltásakor. További nehézséget eredményezhet annak kezelése, ha az utalvánnyal csak a termék ellenértékének egy részét egyenlítik ki.

Bonyolítja a helyzetet, hogy az utalványok most már egycélúnak és többcélúnak is minősülhetnek, és ettől függően az adókötelezettség is eltérően alakul. Egycélú utalványok esetén a kereskedőnek már az utalvány átruházásakor adókötelezettsége keletkezik, függetlenül attól, hogy a vevőnek ténylegesen nem került birtokába a termék, vagy azt még be sem szerezte a kereskedő. Gyakran előfordulhat az is, hogy a vevő egyáltalán nem váltja be az utalványt. Ha beváltja, akkor viszont már nem kaphat adóügyi bizonylatot. Többcélú utalványok esetén lényegesen egyszerűbb a helyzet, hiszen itt az utalvány beváltása keletkezteti az adókötelezettséget, amely egybe esik a termék tényleges átadásával.

Nem meglepő tehát, hogy megoldásként az utalványok ”többcélúsítása” jön szóba leggyakrabban a kereskedő cégeknél. Különös figyelmet kell fordítani azonban arra, hogy a gyakorlatban milyen eszközöket alkalmaznak ennek megvalósítása érdekében. Könnyen kérdéseket vethet fel például az az eset, ha egy korábban kizárólag műszaki cikkeket áruló üzlet polcain hirtelen egy-két könyv is megjelenik. Mindenesetre úgy látjuk, hogy szükségessé vált a kereskedő cégek részéről a meglévő promóciós struktúrájuk hozzáigazítása az új jogszabályi környezethez

– tette hozzá Gémesi Péter, a Deloitte Magyarország FMCG és Retail iparági csoport vezetője.