A lengyel céltartalék a fő kérdés

Az idei év nem kedvezett a Raif­feisen részvényeseinek. A bank papírjai 3,15 százalékot veszítettek értékükből, miközben az ATX osztrák tőzsdeindex 14,19 százalékot erősödött. Ugyanezen idő alatt az Erste Bank részvényeinek árfolyama 11,8 százalékkal, az OTP-részvényeké euróban vizsgálva 18,8 százalékkal került feljebb.

Az első kilenc hónap során a bank lakossági hitelállománya 14,5 százalékkal nőtt éves alapon. A működési eredmény 14,4 százalékkal, az adózott eredmény 25 százalékkal maradt el a tavalyitól, elsősorban a kereskedési és fedezési tevékenységeken elszámolt veszteségek miatt. A bank jelentős lengyel devizahitel-kitettséggel rendelkezik, a legutóbbi mérlegzárás időpontjában a svájci frankban denominált hitelek állománya mintegy 2,6 milliárd euró volt.

Az év vége felé közeledve egyre nagyobb hangsúlyt kap a kérdés, hogy ezekre a hitelekre mennyi céltartalékot kell képeznie a banknak. A könyvvizsgálók álláspontja szerint szükséges lenne a bankoknak a teljes állomány nagyobb részére előre megképezniük a céltartalékot, míg a pénzintézetek azt szeretnék elérni, hogy ezt a költséget eloszthassák a következő évekre.

A Raiffeisen eddig csupán mintegy 2 millió euró céltartalékot képzett, ezért ha az elemzők várakozásainak megfelelően a hitelállomány 5 százalékára kell céltartalékot képeznie, akkor az az idén akár 130 millió euróval ronthatja a bank eredményét. Az elemzői konszenzus az idei évre 1,1 milliárd euró adózott eredménnyel számol.

Pozitívumként említhető, hogy a Raiffeisen CET1 tőkemegfelelése igen magas, 13,4 százalékos, ezért a céltartalékolás ellenére is magasan a szabályozói minimum felett maradna. A kockázatok ellenére lehet fantázia a részvényben, amelynek értékeltségi mutatói rendkívül alacsonyak. A Raiffeisen-papírok a könyv szerinti értékük 60 százalékán forognak, P/E-mutatójuk pedig 6,3-es, míg szektortársai átlaga 9,5 feletti. Ezek alapján pedig úgy tűnik, a piac már beárazta a kockázatok nagy részét.