A Magyar Bankszövetség elnökeként meghívást kapott a Nemzeti Versenyképességi Tanács (NVT) soron következő ülésére, hogy a pénzintézetek által javasolt digitalizációs és készpénzmentesítési javaslatcsomagról adjon tájékoztatást. Meglepte a felkérés?
Örülünk a felkérésnek, megtisztelő, főleg azért, mert a tanácsban megfogalmazott célkitűzések sok tekintetben egybeesnek saját gondolatainkkal. A mostani javaslatcsomag kiindulópontja az volt, hogy felmértük, mekkora előnyökkel, hatékonyságjavulással járna, mennyivel gyorsulna fel akár a banki ügyek intézése is, ha a digitalizáció sokkal nagyobb teret nyerne. Ahogy a Versenyképességi Tanács, mi is arra jutottunk, hogy egy sor bürokratikus akadály van a digitalizáció előtt, ezért szorgalmazzuk az e-ügyintézési törvény lehetőségeinek még hatékonyabb kihasználását. Ez hatalmas lehetőség. Például érdemes átgondolni, hogy több támogatás igénylésekor a számítógépes nyilvántartásból kinyomtatott lapon kell igazolni a jogosultságot, ezt a papírt utána a bankoknak újra digitalizálniuk kell, majd az adatokat a bank ismét jelenti az államnak. De hasonló anomáliák lassítják, drágítják például a jelzáloghitel-ügyintézést is. Ha az ügyek egyre nagyobb hányadát tesszük elintézhetővé a digitális térben, akkor a fizetési folyamatot is célszerű elektronizálni. Itt jön a képbe a készpénzmentesítés.
Milyen előnyökkel járhat ez?
A túlzott készpénzmennyiség éves társadalmi többletköltségét a szakértők 450-500 milliárd forintra teszik. Azaz egy-egy állampolgárnak 50 ezer forintjába kerül évente, hogy elavult módon fizetünk. Ennek az összegnek csak kisebb része a bankjegyek előállításának, szállításának, pótlásának költsége, ennél nagyobb összeget tesznek ki a készpénzre épülő szürkegazdaság miatt kieső adóbevételek. A kormány – nem egy esetben az NVT javaslatait magáévá téve – számottevő lépéseket tett a gazdaság kifehérítése irányába, ám a közben hatalmasra duzzadt készpénzállomány még mindig a feketegazdaság melegágya, ahol továbbra is súlyos tízmilliárdok tűnhetnek el a hatóságok szeme elől. A harmadik tényező az, hogy a párnacihában tartott pénz nem vesz részt a gazdaság vérkeringésében, nem kamatozik tulajdonosának. Ha ennek a pénznek jelentősebb részét sikerülne digitalizálni és így bevonni a banki közvetítőrendszerbe, az a makrogazdasági szempontokon túl a banki költségek leszorítására is jótékonyan hatna, és ebből a számlatulajdonosok is profitálnának.
A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.