Van árnyoldala is a netes vásárlásnak

November utolsó péntekét nevezik feketének, és nem meglepő módon csak közvetve van köze a kiskereskedelemhez. Az elnevezés eredendően negatív. Először 150 évvel ezelőtt használták a kifejezést az 1869-es pénzügyi-spekulációs, majd Európára átterjedve kereskedelmi válsággá dagadó tőzsdei összeomlásra. Ezt az etimológiát követte 1966 januárjában a philadelphiai rendőrség, amikor közleményben tekintett vissza az 1965-ös hálaadást követő péntek közlekedési baleseteire. Természetesen azért, mert ezen a napon indult meg akkor a karácsonyi bevásárlási idény, és zsúfolásig megteltek az utak.

A fekete pénteket kereskedelmi kontextusban Euró­pában (az Egyesült Királyságot kivéve) alig több, mint egy évtizede emlegetik, holott a világ ezen részén sem ismeretlen a vásárlási láz.

Akkora marketingereje van, hogy sokan az egész novembert egy nagy fekete pénteknek tekintik,

de minden évben kiderül – főleg Magyarországon –, hogy a karácsonyi bevásárlási hullám csak Mikulás után indul, de akkor úthengerszerűen.

Többek között ez az oka, hogy a vásárlók jelentős része (a tudatosak kiváltképp) az online árubeszerzést választja,

főleg, mert házhoz hozzák a termékeket, nem kell sorban állni a kasszánál, és nincs eladáshelyi marketing, amely újabb szükségtelen termékek vásárlására ösztönöz.

A dolog pikantériája, hogy még a tudatos vásárlók is gyakran esnek a webes boltok csábító marketingcsapdájába. A közösségi média a legjobb táptalaja az impulzusvásárlásra ösztönző promóciónak, amit úgy is lehetne jellemezni, hogy ez az új eladáshelyi ösztönzés. A felhasználók idővonalán tucatnyi webáruház és kihagyhatatlan ajánlat jelenik meg, főleg karácsony tájékán.

Az ajánlatok minimum 50 százalékos kedvezménnyel indulnak és 90 százaléknál érnek véget, vagy csak néhány forintért kínálnak nagy értékű termékeket.

A teljes cikket a Világgazdaság mai számában olvashatja!