Csökkenti a hatékonyságot a különadó

A jegybank szerint drágán dolgozik a bankrendszer. Önök ezt rendre vitatják. Miért?

Amikor a hatékonyságot vizsgáljuk, nem lehet szó nélkül elmenni az olyan tények mellett, amelyek alapvetően megkülönböztetik a hazai bankszektort más országokétól. A banki összköltség 20 százalékát a szektor speciális adó- és adó jellegű kötelezettségei teszik ki. A bankadó és a tranzakciós illeték mellett ide kell számítani az Országos Betétbiztosítási Alapba, a Befektetővédelmi Alapba, a Kárrendezési Alapba és a Szanálási Alapba történő befizetéseket, valamint a jövőre emelkedő felügyeleti díjat is. Mindezeken felül fizetik a bankok a szokásos társasági adókat is: a nyereségadót, az iparűzési adót, az innovációs járulékot. Mi a dolgozóinkat bejelentve, rendes munkavállalóként foglalkoztatjuk, ez mintegy 35 ezer ember a szektorban, a dolgozói létszámra vetítve minden bizonnyal a bankszektor az egyik legnagyobb társadalombiztosítási befizető. Nem felejthető el az sem, hogy a nyereségadatokat az elmúlt években szépen javították egyszeri tételek, például a korábbi évek céltartalékainak visszaírása. Összességében sok a torzító tényező, de az idei harmadik negyedévi adat már jelzi, hogy a rendkívüli eredményjavító tényezők kifulladóban vannak, a jövőben már nem fogják módosítani az eredményességet. A magyarországi bankrendszer abban is különbözik, hogy a piaci környezetre óriási hatással van a túlzottan készpénzre épülő pénzügyi kultúra, ezzel pluszköltséget generálva minden szereplőnek. A 6500 milliárd forintnyi készpénz döntő része nem vesz részt a gazdasági körforgásban, és így – más országokkal összevetve – a bankszektorból hiányoznak a pénzügyi műveletekből származó bevételek.

De legalább a hiteleket egyre inkább keresik az ügyfelek. Tart a hitelboom.

A szektorszintű adatokat jócskán szépíti, hogy a legnagyobb bank teljes külföldi hitelezését is a magyar pénzintézeti szektor adataiba számítja a jegybank, de tény, hogy mostanában nem panaszkodhatunk. Az eredményeink is a volumenek növekedése miatt léptek felfelé, változatlan vagy éppen csökkenő marzsok mellett. A válság utáni egy-két évhez képest többszörösére felfutott hitelezést lényegében ugyanazzal a dolgozói létszámmal szolgálják ki a bankok. Ha szélesebbre tárjuk az ablakot, akkor láthatjuk, hogy itt is markánsan különbözik a magyar piac a régióstól. A válságot követő években a magyar ügyfelek mind a lakossági, mind a vállalati oldalon sokkal kockázatkerülőbbek lettek: a lakossági hitelállomány 2018-ban tudott először emelkedni.

A kisebb volumen itt ugyanúgy hatékonysági tényező, mint a tranzaktálásnál. A babaváró csak a hitel növekedésstruktúráját változtatja, de annak tényét nem. Az adatokból látszik, hogy a nettó hitelállomány tovább növekszik, habár ezeket a hiteleket részben a korábbi hitelek kiváltására is használják.

A teljes interjú a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható