Maradt még tér az emelkedéshez

A 2019-es év az amerikai piacokon historikusan is nagyon jó évnek bizonyult, mivel támogató volt a monetáris politika, tovább növekedett a GDP, félelmetes ütemben bővült a munkaerőpiac, és emelkedtek a bérek. E feltételek továbbra is adottak lehetnek, de azért ennek az évnek is meglesznek a maga kihívásai, elég, ha az elnökválasztásra vagy a kereskedelmi háború további alakulására gondolunk. Érdemes lehet azt is megnézni, hogy mely részvények hajtották az amerikai piacot. Négy típust lehet kiemelni, ezek a nagy kapitalizációjú, a momentum alapú, a növekedési és az alacsony volatilitású részvények, míg az osztalékrészvények és a jó értékelésű papírok lemaradtak. Ez akár kontraintuitívnek is hangozhat, hiszen a leglogikusabb az alulértékelt részvények vásárlása és felülteljesítése, de vajon mi a nagy kapitalizációjú papírok hajtóereje?

Egyre többet lehet hallani, hogy a passzív befektetések fénykorukat élik, és félelmetes mennyiségű tőke áramlik be ETF-ekbe, olyannyira, hogy ez a felügyeletek figyelmét is felkeltette. Így már érthetőbb, hogy a nagyobb kapitalizációjú részvények historikusan alacsony volatilitás mellett emelkednek. Ha a fenti fundamentális feltételek fennmaradnak, és továbbra is áramlik az ETF-ekbe a pénz, akkor az emelkedések folytatódhatnak. Ha az S&P 500-at négy piaci típusra bontjuk (bika, medve, korrekció, forduló), és 1900-ig visszatekintve megvizsgáljuk ezek eloszlását több időtávon (egy hónapos és egyéves tartási idő), akkor a válságokkal együtt a valószínűségek (relatív gyakoriság) rendre 45, 17, 24 és 14 százalék, míg válságok nélkül 63, 7, 26 és 4 százalék körül alakulnak. Ezek az egyéves és egyhavi gördülő hozamok egymáshoz viszonyított alakulása mellett állnak elő, de figyelemre méltó, hogy a nagy trend (bika és korrekció összege) valószínűsége válság nélkül 89 százalék, de válsággal is mintegy 69 százalék. Érdemes azonban megemlíteni, hogy egy-egy válságidőszak akár 50 százalékos részvénypiaci esést is tud produkálni.