Érdemes lehet olajrészvényeket venni

Januárban ebben a rovatban amellett érveltem, hogy idén nem várható jelentős olajár-emelkedés, és azóta sem látható olyan fejlemény, amely álláspontom megváltoztatására késztetne. A stagnáló olajár azonban nem jelenti azt, hogy az olajcégek részvényeiben sincs fantázia.

A szektor már az év elején is nyomott árazáson forgott, azóta pedig egyrészt a koronavírus miatti félelmek, másrészt a gyengére sikerült negyedéves gyorsjelentési szezon következtében további jelentős esést szenvedett el.

Idén az amerikai olajszektort reprezentáló Dow Jones Oil & Gas Index 10 százalékot, míg európai társa, a Stoxx 600 Oil & Gas Index 5 százalékot esett, szemben az MSCI World Index csaknem 3 százalékos emelkedésével, amivel tovább nyílt az olló a globális részvénypiacok és az olajcégek értékeltsége között.

Kétségtelen, hogy az iparágat számos bizonytalanság sújtja mind rövid, mind hosszú távon. Az előttünk álló hónapokban a globális gazdasági lassulás miatti olajtúlkínálat, míg évtizedes időtávon a technológiai innováció – egyebek között az elektromos autók és a megújuló alapú energia térhódítása – veszélyezteti az olajipar jövedelmezőségét.

Több jel utal azonban arra, hogy a jelenlegi értékeltségi szinteken az említett veszélyek ellenére is vonzó befektetések lehetnek a szektor papírjai.

Elsőként az, hogy a nagy globális olajcégek 5–7 százalék közötti osztalékhozamon forognak. A pozicionáltság is kedvező, hiszen a befektetői kapituláció jelei látszanak.

A teljes energiaszektor súlya az S&P 500 indexben mostanra bőven 4 százalék alá esett, ami minden idők legalacsonyabb értéke, az Apple piaci kapitalizációja például önmagában is meghaladja a teljes amerikai energiaszektorét.

Az iparág hosszú évek nyakló nélküli költekezését követően végre komolyan veszi az előtte álló kihívásokat. A beruházási ráták jelentősen csökkennek, ami egyrészt várhatóan csökkenti a kitermelés növekedési dinamikáját, másrészt növeli a befektetőknek visszajuttatható szabad készpénzáramot.