Aligha engedi el a magyar leányt a német tulajdonos

Az elmúlt évek szűkmarkú osztalékpolitikája, illetve egyes leánycégek eladása, átalakítása után a Magyar Telekom piacán ismét szárnyra keltek olyan spekulációk, hogy a német nagytulajdonos, a Deutsche Telekom (DT) a magyar céggel kapcsolatban is lépni készül.

Elnézve a tavalyi összeolvadást a Deutsche Telekom (DT) amerikai leányvállalata, azaz a T-Mobile US és a Sprint között, illetve tudva, hogy a német távközlési vállalatnak ambíciója, hogy piacvezető legyen az Egyesült Államokban, elképzelhetőnek látom, hogy kivonul az olyan kisebb piacokról, mint például Horvátország vagy Magyarország

– nyilatkozta a Világgazdaság kérdésére Nagy Nóra, az Erste Bank részvényelemzője, aki a csoport eladósodottságát sem tartja elhanyagolható szempontnak.

A kérdés abból adódott, hogy részben vagy egészben az utóbbi években három európai leányvállalatában is leépítette részesedését a szektor európai piacvezetője. Két éve tette meg az első lépést, amikor görög leánycége, az OTE mindössze 50 millió euróért eladta a Telekom Albániát. Tavaly novemberben aztán szintén az OTE értékesítette a vezetékes szolgáltatásokat nyújtó Telekom Romániában meglévő 54 százalékos részvénypakettjét 268 millió euró fejében a francia Orange csoportnak. Megtartotta viszont a romániai mobilszolgáltató cégében fennálló részvénycsomagját. Végül idén januárban kiszivárgott, hogy a konszern 75 százalékos holland mobilcég-részesedésén is túladna 5 milliárd euróért.

Nagy Nóra hozzátette, hogy a Magyar Telekom pénzgeneráló képessége erős, és az itthoni versenykörnyezetben – ahol az árak jóval a régiós átlag felett vannak – eléggé biztos a pozíciója.

Ebben a helyzetben először is arra számítok – hangsúlyozta az elemző –, hogy hatékonyságnövelő programokat indítanak, és csak a legvégső esetben válnak meg a szétszabdalt kelet-közép-európai piacoktól.

Gaál Gellért, a Concorde elemzője is a Magyar Telekom átlagon felüli készpénz- és nyereségtermelő képességét emelte ki. Mint mondta, a társaság EBITDA-marzsa egészen magas, akárcsak szolgáltatásainak minősége, a hosszú évek alatt végrehajtott beruházásoknak köszönhetően. A társaságban fennálló többségi részesedésének esetleges értékesítése szempontjából azonban az elemző azt tartja a leglényegesebbnek, hogy

a Magyar Telekom piacvezető hazánkban, és az anyavállalat inkább a helyi piacon lemaradó érdekeltségeitől szabadult meg az utóbbi időben.

Minderre tekintettel a ­Concorde részvényszakértője szerint sokkal jobban megérné a német cégnek, ha a magyar vállalat eladása helyett kivásárolná a kisbefektetőket, javítana a tőkestruktúrán, utána pedig csúcsra járathatná a pénzkivételt. A Magyar Telekom tőkestruktúrája ugyanis nem optimális, mivel a nettó adóssága az EBITDA arányában mindössze kétszeres, miközben az anyavállalat saját magának 2,25–2,75 közötti szorzót tart optimálisnak, és most is a felső határ közelében jár.

Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója sem méretgazdaságossági, sem a cash flow szempontjából nem tartja indokoltnak, hogy a DT a magyar, illetve a környező országok piacáról kivonuljon (sokkal inkább ezeknek a cégeknek egy „Telekom Eastté” való összegyúrását tudná elképzelni).

Ez a művelet szerinte a cég eddigi lépéseiből sem következik. Logikusabbnak vélné, ha a kisebb hozamot termelő nyugat-európai cégeiből szállna ki. A témában egyébként a német Handelsblatt című üzleti napilapban is megjelent egy cikk nemrég, amelyben Wolfgang Specht, a Bankhaus Lampe elemzője megalapozottnak ítélte azt a feltételezést, hogy a német nagyvállalat a jövőben csupán a magas hozamot kínáló amerikai és német piacra koncentrál majd, s ennek érdekében összes többi európai divíziójától megválik. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy szinte azonnal jött a cáfolat a DT bonni központjából.