A jelen döntései a jövő gazdaságát határozzák meg

A pótköltségvetést is véleményeznie kell a Költségvetési Tanácsnak a 2022-es büdzsé számai mellett. Eközben újra fellángolt a vita a gazdaságpolitika irányairól. Mit gondol erről?

A Költségvetési Tanács osztja a jegybankelnök véleményét, hogy egy új közgazdasági értelmezésre van szükség, új válaszokat kell adni a felmerülő kérdésekre. Egyre inkább a fenntarthatóság szempontjából kell megítélni a történéseket. A folyamat nem új, de a pandémia friss lendületet adott a kérdésnek. A jelen döntései a jövő gazdaságát határozzák meg, ezért – bár fontos a múlt történéseinek elemzése – meg kell haladni a régi gazdaságpolitika azon elveit, amelyek a múlt gazdasági folyamatainak eredményeit vetítették előre a jövőbe.

A koronavírus-járvány rámutatott: egyetlen perc alatt szertefoszlik a tervezés, amely azon alapul, hogy a korábbi jó teljesítmények nyomán az előttünk álló időszak is jó lehet. Ez a szemlélet megdőlt. A magyar gazdaság történelmi bővülést produkált 2017–2019-ben, egyszerre modernizálódott a gazdaság és gazdagodott a társadalom, ráadásul az emberek és a cégek is hinni kezdtek a jövőben, amit a beruházások és a fogyasztás bővülése mutatott. Ennek a kegyelmi állapotnak, egyfajta aranykornak vetett véget egy pillanat alatt a vírus, bebizonyítva, hogy nem lehet a múltból a jövőre vonatkozó következtetést levonni.

De vannak szabályaink, amelyeket „kőbe véstünk”. Például itt az adósságszabály…

A koronavírus-járvány az eddigi adósságpályát valóban átszabta, ám nem történt törvénytelenség. A törvény világosan fogalmaz: az adósságcsökkentést minden olyan évben végre kell hajtani, amikor a gazdaság növekszik. A magyar GDP 2020-ban visszaesett, tehát az adósságszabály alkalmazására nem volt ok. A pandémia más pályára állította a magyar gazdaságot, ám azt is látni kell, hogy a világgazdaság egészét tekintve Magyarország jobban teljesített: az Európai Unió mélyebb recesszióba süllyedt, így pedig relatív értelemben az elmúlt évben is csökkent a lemaradásunk. Tehát recesszióban is lehet a kanyarban előzni, ha kevésbé lassulunk, mint a többiek.

Azért a saját gazdasági helyzetünket mégiscsak a saját adataink – az újra 80 százalék fölé ugró adósság és a 8,1 százalékos költségvetési hiány – determinálják…

Válság idején anticiklikus politikát kell folytatnia a kormányzatnak, több pénzt kell költenie annál, mint amikor jól ment a gazdaság. A mostani válság újat hozott abban, hogy – miként azt az Állami Számvevőszék (ÁSZ) már tavaly áprilisban javasolta – ezúttal olyan célokra költött a kormányzat számottevő összeget, amelyek az eddigi válságkezelések során háttérbe szorultak.

Fontosnak tartom, hogy kiemelt támogatást kapott a képzés, amelynek révén az emberek elkerülhetik a munkanélküliséget, és megmaradhat az aktivitásuk. A másik – és persze nagyobb – tétel a beruházás volt. Itt azonban sokkal nehezebb helyzettel kellett megküzdenie a kormányzatnak, mivel – miként arra korábban felhívtuk a figyelmet – 2018-ban és 2019-ben nem volt elég előkészített állami beruházás, hiába akart volna az állam többet költeni, nem volt mire. Erre kiváló válasz született azzal, hogy nagyon széles körben tette elérhetővé a jegybank és a kormányzat a válságkezeléshez kapcsolódó hiteltámogatási programjait.

Új területek, vállalkozások kaptak támogatást vagy kedvezményes hitelt, amelynek segítségével mérsékelhették a válság közvetlen hatásait. Az intézkedés lehetőséget biztosított arra, hogy megvédjük az előző évtized gazdaságpolitikai fordulatának legfőbb erényét, a magas szintű foglalkoztatottságot. Ez és a jegybank által követett – persze a nemzetközi piaci környezet által támogatott – monetáris politika, az alacsony kamatszintek reális alapot adtak arra, hogy jól teljesítsünk a válság hónapjaiban.

Ez hosszú távon is megoldást nyújt?

Tartósan az ország nem tudja biztosítani az anticiklikus politika forrásait. Amiben a hátunk mögött hagyott évtized sikere nagyot lendített, az az volt, hogy képesek lettünk megelőlegezni a következő európai uniós ciklus Magyarországnak járó forrásait. Ezzel a kormányzat megerősítette a vállalkozások tervezési képességét, az előlegek révén megszülettek azok az üzleti tervek, amelyek megvalósítása korábban elmaradt. Ezek a beruházások pont a járvány utáni időszakban, 2021 második felében, 2022-ben segítik majd a felpattanást.

Ahhoz, hogy a gazdaság növekedését továbbra is előrevigyék a vállalati beruházások, nagyon fontos lenne, hogy mihamarabb elérhetők legyenek az Európai Unió kilábalást segítő forrásai. S ezen a ponton szükséges arra figyelmeztetni, hogy ha ezek a források például a jogállami kérdésben kialakult politikai viták miatt nem juthatnak Magyarországra, akkor nem a mostani, hanem a jövő évi választások után megalakuló új kormány lehetőségeit szűkítik be tetemes mértékben – hiszen, mint mondtam, az eddigi döntések eredményei már „csőben vannak”.

A jogállamiság mellett a korrupció is súlyos érvként esik a latba, amikor bírálják Magyarországot. Sokak szerint az olyan nagy mértékű pénzosztások, amilyeneket például a tavaly év végén láthattunk, alaposan megnehezítik az ellenőrzést akár az ÁSZ számára is. Mit gondol erről?

Egyrészt azt kell mondanom, hogy kevés szigorúbb ellenőrzési rendszert ismerek annál, amely az EU-s források felhasználásánál működik. Ami az egyes nagyprojektek drágulása körüli felzúdulásokat illeti, ezek furcsamód pont a transzparenciának tudhatók be, hiszen mindenki, így a konkurencia számára is ismertté válnak a szerződések részletei, üzleti lehetőséget teremtve számukra… Korábban is kritikaként fogalmazta meg az ÁSZ: számos esetben olyan szűkek a kapacitások, hogy egyszerűen nincs mód arra, hogy a sok párhuzamos fejlesztés egy időben megvalósuljon, emiatt sokszor ez a hiánygazdálkodás is drágítja a projekteket.

A beruházások tetemes bővülése ugyanakkor hozzájárult például ahhoz, hogy az elmúlt évtizedben az építőiparból eltűnt munkaerő hazatérjen, és újra itthon vállaljon munkát. Ez és az állami nagyberuházások összehangolása reményeim szerint a jövőben segít a fenti anomáliák orvoslásában. A friss beruházási adatok rendkívül reménykeltők.

Az Állami Számvevőszékkel kapcsolatos kritikákat pedig a tények nem ismeretének tudom be. Az ÁSZ szervezeti szinten azt értékeli, hogy a források felhasználása terén mennyire érvényesül az integritás, milyen módon épültek ki a vezetői kontrollfunkciók, mennyire épült be a folyamatokba a szervezeti szintű korrupciót megelőző mechanizmus.

Az elmúlt hat évben nagyon fontos fejlesztést hajtottunk végre, amelynek eredményeképp az ÁSZ vizsgálati módszerei is hatékonyabbak lettek: olyan komplex, a digitalizációra alapozott értékelési rendszereket dolgoztunk ki, amelyekkel képesek vagyunk arra, hogy nagy totálban vizsgáljuk az ellenőrzés alá vont intézményrendszert, rámutatva a kockázatokra. Az ellenőrzési módszereink a 2017 óta, három éven keresztül fejlesztett digitális technológián alapulnak, így az ÁSZ vizsgálati rendszerében – azt mondhatom – nem okozott semmilyen törést a pandémia.

Ez az új rendszer debütált az önkormányzati rendszer átfogó vizsgálatakor is?

Pontosan. Eddig példa nélküli módon volt lehetőségünk arra, hogy 3197 önkormányzatnál és 1284 önkormányzati hivatalban egyidejűleg végezzünk értékelést, és valós képet kapjunk arról, milyen állapotban van az irányítási színvonal és a korrupció elleni védettség az önkormányzati rendszerben. Minden településen 26 olyan dokumentumot értékeltünk, amelyek a szabályszerű, elszámoltatható és csalásmentes működést biztosítják.

A cél nem a szankcionálás volt, épp ezért örültünk annak, hogy a mintegy 1330 önkormányzat – amelyeknél az előzetes adatfelvétel alapján kockázatokat azonosítottunk – döntő többsége partner volt, és haladéktalanul intézkedett az integritási folyamatok megerősítésére. Végül csak 202 önkormányzatnál, a települések alig több mint 6 százalékánál kellett figyelmeztetést kiadnunk a nem megfelelő eljárásrend vagy épp az együttműködés hiánya miatt. Ezek a települések további, mélyebb ellenőrzésre számíthatnak, de a célunk itt sem az elmarasztalás, hanem a fejlődés elősegítése.

Fontos hangsúlyozni, hogy mintegy 820 településen alapvetően rendet találtunk, az önkormányzatok átlagos osztályzata pedig igen magas, egy ötös skálán 4,3 volt. Erre joggal lehetünk büszkék. Egyre védettebbek az önkormányzatok a korrupcióval szemben, az értékelésünk és a tanácsadásunk alapján pedig minden önkormányzati vezető előreléphet.

Milyen változást hoz a mostani vizsgálat sikere az ÁSZ jövőbeli tevékenységében?

Az önkormányzatokat érintő értékelésünk megmutatta, hogy az új ellenőrző módszerünkkel számottevően javult a hatékonyságunk, és ugrásszerűen megnőtt az ellenőrzési lefedettségünk is. Korábban az ÁSZ mintegy 700-800 szervezetnél végzett ellenőrzést évente. Ma ennek a tízszeresére is képesek vagyunk, vagyis azt mondhatjuk, hogy választási ciklusonként, négyévente az összes közpénzt használó vagy közvagyont kezelő szervezet értékelését el tudjuk végezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan szervezetek, amelyek gyakrabban, akár évente többször is az ellenőrzési fókuszunkba kerülnek.

Ilyen széles és aktív közpénzügyi ellenőrzési rendszer az EU-ban is ritka. Ráadásul az érintett szervezetek az ellenőrzésmentes időszakban is magukon érezhetik az ÁSZ figyelő tekintetét, ugyanis nyomon követjük az ellenőrzéseink hasznosulását, és számos támogató, tanácsadó eszközt alkalmazunk. A legfontosabb azonban az, hogy a mi szemünkkel az adófizető állampolgárok követhetik nyomon a közpénzek felhasználását.