Felülteljesíthetnek az ír bankok

Az ír bankrendszer nehéz időszakon van túl, hiszen 2015 és 2020 vége között a szektort reprezentáló FTSE Ireland Financials Index elvesztette értékének háromnegyedét.

A következő évek azonban kedvezőbb hozamokkal kecsegtetnek. A 2008-as válság előtti évtizedben Európa sztárgazdasága volt a kelta tigris.

A kedvező adórendszernek, a versenyképes béreknek és a képzett munkaerőnek köszön­he­tően a gazdasági növekedés meghaladta az évi 5 százalékot. Az erős gazdasági fundamentumok és az euróövezethez való csatlakozást követő rekordalacsony hitelkamatok együttesen egy korábban soha nem látott ingatlanpiaci buborékot eredményeztek. A bankok között intenzív verseny folyt az ingatlanok finanszírozásáért, aminek következtében lazult a hitelezési fegyelem, a válságot megelőzően a jelzáloghitelek harmadát 10 százalék alatti önerő mellett nyújtották. Ezen előzmények tükrében nem meglepő, hogy a 2008-as válság az eurózónában az ír bankokat tépázta meg legjobban, a kormány 67 mil­liárd eurót fordított a bankrendszer megmentésére.

A válság utáni évtizedben a tőkeáttétel-leépítés, az alacsony kamatok és a nem teljesítő hitelek nagy aránya miatt tartósan alacsony maradt a szektor jövedelmezősége.

Az alacsony profitabilitás következtében a korábban aktív külföldi hátterű bankok sorra távoztak az országból. A belga KBC és a brit NatWesthez tartozó Ulster Bank az idén távozott. Ezzel a tíz éve még tucatnyi szereplős ír bankpiac háromszereplősre szűkült, ami biztató jel az állva maradt bankok számára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy meghatározó tényező a piaci struktúra: míg a fragmentált japán és német piacon nagyon alacsony a bankok profitabilitása, addig az előbbiekhez hasonlóan alacsony hozamkörnyezetben és szigorú szabályozás mellett működő kanadai és skandináv bankok kiemelkedő megtérülést érnek el. A következő években az ír bankpiac jó eséllyel nemcsak struktúrájában, hanem a megtérülésben is egyre inkább a kanadaihoz fog hasonlítani.