Jövőre is maradhat a Fed laza monetáris politikája

A dollár az euró ellenében január eleji mélypontjára gyengült, és más vezető devizák ellenében is az év elején tapasztalthoz hasonlóan alacsony szintre süllyedt, ami az elemzők szerint részben annak a félelemnek a jele, hogy az infláció emelkedése miatt a Federal Reserve (Fed) a vártnál hamarabb emelheti a kamatlábait. Az amerikai kincstári hozamok múlt év végén indult emelkedése március végén megtorpant, amikor a befektetők egyre biztosabbak kezdtek lenni, hogy a Fed annak ellenére sem tervezi a monetáris politika szigorítását, hogy több aggasztó jel is azt mutatja, a fellendülő kereslet és a szűkös kínálat az árak elszállását eredményezi.

Május végére azonban ez a magabiztosság ismét kezd csökkenni,

annak ellenére is, hogy a jegybank mindvégig hangsúlyozta, hogy az inflációs kiugrások csupán átmenetiek lesznek. Várhatóan a hét második felében a Fed több monetáris politikai döntéshozója is felszólal, miután szerdán este nyilvánosságra hozzák az áprilisi kamatdöntés jegyzőkönyveit, ezekben pedig az elemzők a monetáris politika változására utaló jeleket keresik majd. Eddig csak a dallasi Fed elnöke, Robert Kaplan érvelt a 2022-es kamatemelések mellett, mára kiderül, hogy Kaplan egy növekvő kórus része-e – ami nagyon valószínűtlen –, ebben az esetben ugyanis a dollár erősödhet, azonban tovább gyengülhet, ha egyedül marad a véleményével.

Ezt az álláspontot képviseli Joe Manimbo, a washingtoni Western Union Business Solutions vezető piaci elemzője is:

ha a Fed fenntartja ezt a nagyon laza monetáris politikát, és a későbbi nyilatkozatok esetleg azt erősítik, hogy más jegybankoknál később szánja rá magát a szigorításra, az a dollár további jelentős leértékelődését eredményezheti.

Ha azonban a munkanélküliségi adatok a vártnál gyorsabban javulnának – amire viszonylag kicsi az esély, miután az áprilisi adatok a márciusihoz képest enyhe romlást mutatnak –, és az infláció is magasabbra emelkedne az elemzésekben vártnál, az előbbre hozhatja a Fed kamatemelését. Más elemzők hozzáteszik, hogy az inflációs várakozások önmagukban is inflációt generálnak, ami tovább növelheti az esélyét a korábbi szigorításnak.

A Fed elhatározása azonban az, hogy alacsony kamatlábak és kötvényvásárlás révén ösztönzi a gazdaságot, amíg a foglalkoztatás vissza nem tér a járvány előtti szintre. Az árakkal ellentétben ugyanis a termelés és a foglalkoztatás szintje a járvány következtében jóval elmarad a hosszú távú trendektől. Ha a jegybank eltökélt szándéka a gazdaság élénkítése mindaddig, amíg a termelési és foglalkoztatási hiányosságok teljesen meg nem szűnnek, akkor az árak jelentős emelkedését is tolerálni fogja, miként ezt előre jelezte.

Főként azokban az ágazatokban szökhetnek különösen magasra az árak, melyek a nyitást követően lassabban állnak helyre a válságból.

A Fed ezzel együtt is arra számít, hogy októberig megszűnik az árnyomás. Ha ez be is következik, akkor is látható, hogy a Fed komoly dilemmával találhatja szemben magát, ha egyszerre próbálja célba venni egyfelől a termelés és foglalkoztatás folyamatait, amelyek hosszabb ösztönző időszakot igényelnek, másfelől az inflációs folyamatokat, amelyek talán sokkal rövidebb időt hagynak, és akár fél év múlva szigorítást kívánnának.

A jegybank eszközkészletével ugyanis e két probléma csak egyike kezelhető egyszerre. Sokan úgy vélik tehát, hogy a jegybanknak nincs valódi választási lehetősége, tekintettel arra, hogy a gazdaság egyes ágazatai továbbra sem lábaltak ki a válságból. Így várhatóan addig marad a laza monetáris politika, amíg a munkanélküliségi ráta a jelenlegi 6,1 százalékos szintről vissza nem esik a járvány előtti 3 százalékos szint környékére, és a termelés kapacitáskihasználtsági rátája meg nem közelíti a 75–78 százalékos szintet.