Novembertől egységesen szabályozzák a közösségi finanszírozást

Vállalkozások a kezdeti fázisban gyakran szembesülnek forrásbevonási problémával, az alacsony tőkével rendelkező befektetőknek pedig a hagyományos tőkepiaci termékeken kívül nincs reális esélyük projektekbe való beszállásra. A KCG Partners jogi szakértői a helyzetet elemezve úgy találták, hogy ezen problémákra jelenthet alternatívát a közösségi finanszírozás, vagyis a crowdfunding.

A közösségi finanszírozás egyre népszerűbb forrásbevonási forma, mely lehetőséget teremt a korai fázisú vállalkozások tőkehiányának pótlására.

Ezen vállalatok finanszírozási nehézségekkel küzdenek, mivel életciklusuk ezen szakaszában még nem rendelkeznek végleges termékkel, illetve szolgáltatással, azonban a családi és baráti finanszírozás, azaz az ún. 3F (Friends, Family & Fools) finanszírozás már nem elég ahhoz, hogy a kockázati tőkebefektetőig, vagy akár az intézményi tőkebevonásig eljussanak.

Crowdfunding, magyarul közösségi finanszírozás az internet adta lehetőségeket kihasználva egy platformon keresztül összekapcsolja a nagyszámú magánszemély vagy szervezet egyenként kis összegű befektetését, így kiiktatva a hagyományos pénzügyi közvetítő intézményeket.

Hagyományosan négy fajtát különböztetünk meg:

• adomány alapú: az adományozó kisebb összeget ellenszolgáltatás nélkül egy meghatározott, jellemzően jótékony cél érdekében bocsát rendelkezésre;
• jutalom alapú: az adományozó kisebb összeget bocsát rendelkezésre, melyért csekély ajándékot – például az elkészült termék példányából – kap;
• hitelnyújtás alapú: a nyújtott hitel összegét a hitelnyújtó előre meghatározott mértékű kamattal kapja vissza;
• befektetés alapú: a befektető részvényt vagy kötvényt kap, mely után hozam kifizetésére kerül sor.

A konstrukció lényege, hogy a közösségi finanszírozási szolgáltatók az általuk üzemeltetett online felületen keresztül biztosítanak lehetőséget a finanszírozandó projekt bemutatására, amely befektetésre a kampányidőszak alatt jelentkezhetnek a befektetők.

 A konstrukció előnye, hogy a vállalkozásoknak nem kell lezárt üzleti évvel rendelkezniük, az igényelhető forrás összegét pedig nem befolyásolja a korábbi évek árbevétele, így ez a finanszírozási mód a kezdetleges fázisban lévő projektek számára is nyitva áll.

Másrészről a közösségi finanszírozás egy olyan finanszírozási lehetőség, amelynek köszönhetően a befektetők már kisebb összeggel is profithoz juthatnak vagy akár pénzügyi közvetítő nélkül vállalati részvényeket vásárolhatnak, így a vállalkozások tulajdonosává válhatnak. A konstrukció harmadik szereplője a platformot működtető szolgáltató, akinek a profitja általában abból származik, hogy az összegyűjtött tőkéből meghatározott százalékot kap, azonban előfordul regisztrációs díj, vagy a befektetőktől történő levonás is. 

Az EU tagállamaiban mind ez idáig nem volt a közösségi finanszírozásra vonatkozó egységes szabályozás,

így a szabályozás elmaradásától a befektető védelmi szabályok szigorú alkalmazásáig minden megtalálható volt.

Az eddigi gyakorlat a közösségi finanszírozási szolgáltatókra vonatkozó szabályozási keretek sokféleségéhez vezetett, továbbá az Egyesült Államokhoz és Nagy Britanniához képest az EU közösségi finanszírozási piacának fejlődése lemaradt, a páneurópai szintre történő bővítés pedig elmaradt. 

A finanszírozási formában rejlő lehetőségek, illetve a belső piacon való elterjedésének biztosítása érdekében 

az Európai Parlament és a Tanács 2020-ban elfogadta a 2020/1503 rendeletet, mely a tagállamok mindegyikében a hitelnyújtás és befektetés alapú közösségi finanszírozásra lesz alkalmazandó.

 A joganyag egységes követelményeket állapít meg a közösségi finanszírozási szolgáltatások nyújtására, a közösségi finanszírozási szolgáltatók szervezetére, engedélyezésére és felügyeletére, a közösségi finanszírozási platformok működésére, illetve tartalmaz befektetővédelemre és marketingközleményekre vonatkozó előírásokat is. A rendeletet 2021. november 10-től kell alkalmazni.