A fejlett országok rövid és a hosszú lejáratú állampapírjainak hozamkülönbsége október közepe óta drasztikusan csökkent. Néhány befektető számára ez azt jelenti, hogy a gazdasági ciklus sokkal rövidebb lesz, mint a korábbiak. A fellendülési ciklusban ilyen hirtelen nem igazán szokott megjelenni ekkora különbség – olvasható a Figyelő cikkében.
A tankönyvek és a józan ész
De nézzük, hogy tulajdonképpen miről is szól ez az egész. Kristálygömb nincs a befektetők kezében, nem látják a jövőt, viszont van egy hozamgörbénk, ami majdnem olyan jó, mint egy ilyen varázseszköz. A hozamgörbe megmutatja, hogy az államadósságot vásárlók milyen időtávon milyen kamatra hajlandók kölcsönadni megtakarításaikat az államnak. A fejlett országokban – mint például az USA, Németország, Japán vagy Nagy-Britannia – az államkötvény a legbiztonságosabb befektetések közé tartozik, nagyon alacsony annak a kockázata, hogy ezek az országok csődöt jelentenének. Így az állampapírok árfolyama a gazdasági növekedésről, az inflációról, a várható jegybanki kamatokról szóló piaci várakozásokat tükrözik, és ha van is, a kockázati felár minimális a hozamokban. Különösen igaz ez az amerikai papírokra, lévén a dollár jelenleg a legerősebb globális tartalékdeviza, amely központi szerepet foglal el a világ pénzügyi vérkeringésében.
A tankönyvek és a józan ész alapján minél hosszabb időre adunk kölcsön pénzt, annál magasabb kamatot kérünk érte.
A rövidebb lejáratú papírok hozama érzékenyebb jelzőszám, a jegybankok közeljövőbeli viselkedésére vonatkozó várakozásokat összegzi. A hosszabb lejáratok értelemszerűen a hosszabb távú várakozásokat tükrözik. Egy olyan helyzetben, amikor a gazdasági növekedés lassul, az inflációs várakozások pedig csökkennek, a hosszabb, 10–30 éves lejáratú kötvények hozama közelít a rövidebb lejáratoké felé, ugyanis a befektetők arra számítanak, hogy a központi bankok a jövőben kisebb valószínűséggel emelnek kamatot. Ezt hívják a hozamgörbe „ellaposodásának”, inverziójának, és egy adott ponton ez képes előre jelezni a recessziós veszélyeket. Az inverzzé váló hozamgörbe az elmúlt évtizedekben meglehetősen jól „megjósolta” a gazdasági válságokat.
Gazdasági fellendülés idején, amikor a monetáris politika alacsony kamatszinttel fűti a gazdasági növekedést, és így az állam olcsón tud hitelt felvenni, a hozamgörbe meredekebbé válik. Ez történt a 2008–2009-es pénzügyi válságból való kilábalást követően, valamint most, a pandémia enyhülése, a gazdasági nyitás idején is. E mögött az a megfontolás áll, hogy a befektetők magasabb jövőbeni hozamokra számítanak, hiszen a gyorsabb gazdasági növekedés felgyorsíthatja az inflációt is, ha a kereslet meghaladja az áruk, szolgáltatások előállításának kapacitásait. Ebben a helyzetben egy jegybank kamatot emel, arra ösztönzi a gazdasági szereplőket, hogy költekezés helyett inkább takarítsák meg a jövedelmük nélkülözhető részét.
Változó Fed-hozzáállás
Az amerikai hozamgörbe 2019-ben inverzzé kezdett el válni, azt sugallva ezzel, hogy a hosszú gazdasági fellendülési ciklus véget ér, bekövetkezik a recesszió időszaka. A pandémia ezt a forgatókönyvet is átírta, a gazdasági lejtmenet a vártnál korábban következett be. Azt, hogy mikor jött volna ez az átmenet, ha nincs a járvány, soha nem fogjuk megtudni. Az idei év elején a hozamgörbe gyorsan meredekké vált, a befektetők a gazdaság gyors felpattanására, az infláció felpörgésére számítottak. Az amerikai jegybank, a Federal Reserve kommunikációja, amely szerint az inflációt átmenetinek tartja és a korábbinál jobban tolerálja, ráerősített erre a jelenségre. A Fed inflációval kapcsolatos megengedőbb álláspontja, a kamatok alacsonyan tartása, a kötvényvásárlási program fenntartása azt sugallta a befektetőknek, hogy hosszabb távon a jegybank nagyobb kamatemelésekre kényszerül majd. (A Fed igazgatósága várhatóan lapzártánk után dönt arról, hogy a programot a jövő év közepére, vagy az első negyedév végére fejezi-e be. Előbbi esetben a jövő év második felében, az utóbbiban már az elsőben bekövetkezhet egy kamatemelés.)
Iránykeresés iránytű nélkül
Az év első negyedében érdekes dolgok történtek. Késő tavasszal a hosszabb lejáratú papírok hozama zuhanásnak indult, a piac arra számított, hogy a fellendülés a vártnál rövidebb lesz, így nem lesz szükség erősebb monetáris szigorra. Közben a Fed folyamatosan mantrázta, hogy átmenetinek tartja az inflációt. A nyár végén a befektetők már nagyon várták, hogy a központi bank közöljön valamit a havi 120 milliárd dolláros kötvényvásárlási program leépítéséről, így a hozamgörbe ismét meredekebbé vált. (A Fed jellemzően hosszabb lejáratú állampapírokat vásárol.) Szeptember végén viszont egy újabb laposodás jellemezte a hozamgörbét, és sok befektetőt ekkor lepett meg, hogy milyen erős inflációs hatások dolgoznak az amerikai gazdaságban.
Kialakult egy várakozás, amely szerint a Fednek a vártnál korábban kell majd kamatot emelnie, és ez felnyomta a rövidebb lejáratú papírok hozamát.
Ezzel párhuzamosan a hosszabb lejáratok hozama esésnek indult, miután a koronavírus omikron-variánsa ismét felélesztette a tavalyi rémálmokat a gazdaság lefagyásáról, a lezárásokról. A 10 és a 2 éves lejáratú amerikai államkötvények hozama közötti különbség december elejére éves mélypontra süllyedt.
Néhány befektető ekkor azt gondolta, hogy a Fed óvatos lesz a kamatemelésekkel, hiszen a középtávú növekedési kilátások romlottak. Sokan attól is tartottak, hogy a túl korai és túl nagy kamatemelés befullasztja a gazdaságot, és hosszabb távon – hibája beismeréseként – kamatcsökkentésre kényszeríti a központi bankot. Van azonban olyan vélemény is, amely szerint a világ jegybankjainak kötvényvásárlási programjai olyan erősen torzították a kötvénypiaci folyamatokat, hogy a hozamgörbe elveszítette előre jelző jellegét.
A cikk a Figyelő hetilap december 23-án megjelent duplaszámában került publikálásra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.