Megbolondította a piacokat a kellemetlen amerikai inflációs meglepetés

Derekas kilengéseket okoztak a dollár árfolyamában a tegnap publikált amerikai áprilisi inflációs adatok, a részvények megújult zuhanásából és az elemzői reakciókból azonban inkább az olvasható ki, hogy az újabb kellemetlen meglepetés továbbra is a zöldhasú malmára hajtja a vizet. Az európai piacokon is van mit megemészteni, beleértve a mi régiónkat.

Az a várakozás, hogy hét hónapnyi szakadatlan emelkedés után mérséklődik a márciusban négy évtizedes csúcsot, 8,5 százalékot elért éves infláció, bejött, csakhogy az index nem 8,1 százalékra esett, amint az elemzői konszenzus jövendölte, hanem csak 8,3-ra. Az energia árindex a 30 százalékot is meghaladta, a fogyasztói árak nem 0,2, hanem 0,3 százalékkal nőttek áprilisban, a változékony energia- és élelmiszerárakat kiszűrve pedig 0,4 helyett 0,6 százalékkal.

Ha a várakozások mértékében  mérséklődik az éves ráta, még az is nagyon magas inflációt jelentene a Federal Reserve 2 százalékos céljához mérten, így azonban még az se bizonyos, hogy a Fed márciusban kezdett kamatemelései nem még nagyobb ütemben folytatódnak, mint a múlt heti 50 bázispont, ami pedig már a legnagyobb volt ebben az évszázadban.

A drasztikus kamatemelés recesszióval fenyeget, rontja sok vállalat kilátásait, csökkenti az állampapírok értékét, ugyanakkor további üzemanyagot biztosíthat a dollár erősödéséhez, miután a zöldhasú a napokban-hetekben már 20-éves csúcsot ért el a dollárindex-devizakosár, és ötévest az euró ellenében.

Az amerikai részvénypiacok ennek a logikának megfelelően reagáltak a kamatrobbanást ösztönző inflációs adatokra - estek a tőzsdeindexek -, a dollár azonban ehelyett megbokrosodott: először 1,055 környékéről a hetekben többször is átdöfött 1,05-ös  kulcsszint környékére erősödött az euró ellenében, majd 1,058-ra vonult vissza.

A következő napokban a piacok nyilván tovább emésztik az adatokat, mindenesetre az utóbbi hetekben szárba szökött az a vélemény, hogy az euró akár a paritásra- az 1:1 árfolyamra - is gyengülhet a dollár ellen a valószínű erőteljes amerikai monetáris szigorítás - kamatemelés és mérlegszűkítés - miatt.

Ennek a logikának a friss inflációs adatok sem mondanak ellent. A múlt heti Fed-kamatemelés óta két dolog változott, és majd kiderül, hogy változtatnak-e az elemzői várakozásokon az euró/dollár árfolyamot, illetve az eurókeresletet illetően, (amit általában szorosan követnek a közép-európai devizák árfolyamai is, dollárfelvásárlás idején gyengülve).

Az egyik, hogy Jerome Powell Fed-elnökre ötven éve nem látott össztűz zúdult volt jegybankároktól, köztük volt kollégáitól, akik szerint sokkal hamarabb kellett volna nagy hévvel szembeszállnia az inflációval. A másik - ami az euró mellett szól -, hogy az Európai Központi Bank döntéshozóitól is több jelzés érkezett, hogy már a nyáron elkezdhetik saját kamatszigorításukat, nem pedig csak ősszel, az év vége felé, vagy még akkor sem.

Az utolsó a sorban "a legnagyobb ágyú", Christine Lagarde EKB-elnök volt, aki az amerikai adatközlésnek "elébe lőve" tegnap azt mondta: már a nyár elején kifuthat a bank kötvényvásárlási programja, és pár hétre rá megkezdhetik a kamatok emelését. Tehát akár már júliusban.