Nem érdemes még buxolni az OTP-re épülő hazai piacon

Az elmúlt hónapokban erőteljesen megváltoztak a hazai tőzsdei folyamatok. Míg korábban az OTP súlya nyomasztóan nagy volt az indexben, és ezért a nagyobb regionális és feltörekvő piaci alapok lényegében az OTP részvényét azonosították a magyar piaccal, most teljesen elfordultak tőle, és sokkal izgalmasabb lett a Mol és a Richter mozgása az indexet nagymértékben meghatározó részvények közül. A BUX mozgása mindeközben szerényebb lett, hisz az OTP súlya még mindig jelentős benne, mondhatni horgonyozza az indexet.

A tőzsde első évtizedében a BUX sokkal kiegyensúlyozottabb volt: nem alakultak még ki az óriáscégek, így sok, hasonló nagyságrendű társaság változatossá tette az indexet. Az ezredfordulón aztán jött a dotcom lufi, amikor minden érdemi fundamentum nélkül túlértékelték a befektetők a telekom szektort, és a Magyar Telekom elődcége, a Matáv árfolyama is olyan irreális magasságba emelkedett, hogy átmenetileg uralta a BUX indexet. A lufi kipukkadt, a legsikeresebb cégek viszont elkezdtek igazán nagyra nőni: az OTP, a Mol és a Richter ekkor kaptak döntő szerepet az indexben, a Telekom pedig a negyedik helyre került mögöttük.

A cégek árfolyamában időnként igen heves mozgások zajlottak: egy-egy válság, vagy egyszerűen csak tőzsdei medvepiac idején a töredékükre estek, és ennek megfelelően lerántották a BUX-ot is. Ez a folyamat különösen látványos lett az OTP esetében: 

a 2008-as válság előtt 11 ezer forintig emelkedő bankpapír a válságban egészen 1240 forintig, majdnem tizedére zuhant, miközben az időben a felkapottá vált papírt lefelé végigvásárolták a kisbefektetők, óriási veszteségeket szenvedve.

A papír volatilitását mutatja, hogy a mélypont után fél évvel 7 ezer forint volt újra az ár, hogy aztán ismét visszaesve immár hosszabb időre 3 ezer körül ragadjon. 2015-ben aztán megjött a lényegében tavaly év végéig tartó fellendülés, melynek során nem csak, hogy elérte a papír a korábbi csúcsot, de azt majdnem meg is duplázta, közelítve a 20 ezer forintos értéket. Ekkor kiemelkedően nagy lett a papír súlya az indexben, egyben a tőzsdei forgalom nagyjából 50 százalékét adta az OTP, így aki a BÉT-en akart komoly tételben befektetni, többnyire OTP-t vett. Maga a BUX pedig elég jól követte az OTP mozgását nagy súlya miatt, így nem is feltétlenül kellett a papírválasztáson gondolkozni: 

határidős BUX kontraktusokat lehetett nyitni, ha valaki emelkedést vagy épp esést várt a pesti tőzsdén.

Mindez a közelmúltban megváltozott. Az ukrajnai háború hatására hirtelen összeomlottak a részvényárfolyamok, azonban az OTP sérülékenyebbnek tűnt, mint a többi papír, feltehetően leginkább azért, mert a térségből menekülő befektetők már túlnyomórészt ezzel a papírral rendelkeztek, így értelemszerűen belőle adtak el hatalmas mennyiséget. A következő csapást az extraprofitadó bevezetése okozta, mivel ez az OTP esetében a részvény alapvető fundamentumát, a nyereséget célozza. A Molt is érinti az adónem, de ott az orosz olaj árának visszaesése olyan valóban olyan gigantikus profitot eredményez, hogy az állam alig győzi az adó mértékének emelésével ennek érdemi részét elvonni. A Richtert pedig kevéssé érinti ez az intézkedés, iparágánál fogva.

Mindennek az lett az eredménye, hogy az OTP 8-9 ezer forint között ingadozik, miközben a Molban jelentős mozgások vannak, és a Richter is viszonylag jó teljesít. A két papírt így a visszaesésekben megvéve szép hozamot lehetett elérni, miközben a BUX jóval kevesebbet hozott ennél, hisz mozgását most az OTP tompítja.

Nem könnyű meghatározni, hogy ez az állapot hogyan változik a továbbiakban, ugyanakkor valószínű, hogy az egyedi részvények jelentősége most továbbra is nagy lesz, hisz a háború, az energiaárak változása és a gazdaságpolitika ezekre adott válaszai igen eltérően érinthetik a nagyobb tőzsdei cégeket. A befektetőknek ezért érdemes arra figyelni, hogy 

a papírok fundamentumait alakító tényezők hogyan változnak, és ennek megfelelően döntést hozni az adott részvények megvételét vagy eladását illetően.