Olyan időszak is eljöhet, amilyet még a legtapasztaltabb befektetők és tőkepiaci szakemberek sem láttak

Néhány hónapja vezeti az OTP Alapkezelőt, egy olyan időszakban, amikor meglehetősen hektikussá vált a tőkepiac. Mi motiválta, milyen személyes célokkal fogadta el a vezérigazgatói kinevezést?

Elsősorban az motivált, hogy olyan turbulens időszakra lehet számítani, amely alatt, ha jól kormányozzuk az alapkezelőt, meg tudjuk mutatni, milyen jó portfóliómenedzserekkel dolgozunk, mennyire jó az alapkezelő teljesítménye, mekkora az ügyfeleknek nyújtott hozzáadott érték. De a mostani helyzet sem egészen új, mert azt gondolom, hogy az alapkezelők az előző tíz évben is szembesültek kihívásokkal, például alacsony kamatszintekkel és kötvényhozamokkal. A kötvényportfóliók csak hosszú futamidővel lehettek versenyképesek, a pénzpiaci alapok gyengén teljesítettek, és a MÁP Plusz kiszorító hatása is érvényesült.

Mennyiben lehet viharosabb a második fél év?

Akár olyan időszak is jöhet, amilyet még a legtapasztaltabb befektetők és tőkepiaci szakemberek sem láttak. 1994 óta dolgozom a szakmában, ezalatt megéltük az orosz és a dotcom válságot, a 2008–2009-es globális krízist, amikor lehetett a jegybankok segítségére számítani. Most viszont nem egyértelmű, hogy maradtak-e még válságkezelő eszközök a jegybankok tarsolyában. De visszatérve a célokra, arra is megbízást kaptunk az OTP Bank vezetésétől, hogy emeljük magasabb szintre az OTP Alapkezelő kelet-közép-európai régiós jelenlétét. Ehhez nemzetközileg is értékesíthető termékeket kell fejlesztenünk, és fel kell építeni a határon átnyúló értékesítés támogatását is. Ez nagy munka lesz, miközben látjuk, hogy ebben elmaradásunk van a nemzetközi versenytárs alapkezelőkhöz képest.

A volatilis piaci környezet mit eredményezett az első fél évben az OTP-alapoknál? Milyen tőkemozgások tapasztalhatók a befektetők részéről?

A visszaváltások nagy része az abszolút hozam-, részvény- és hosszúkötvény-alapjainkat érintette. Sőt, az év elején még a rövidkötvény-alapoknál is láttunk tőkekiáramlást. Május óta viszont ez megfordult, és komolyabb nettó tőkebeáramlást tapasztalunk a pénzpiaci és rövidkötvény-alapokba.

Mennyiben változtak a minimális hozamelvárások?

Alighanem az éppen aktuális inflációs rátát tekintik majd annak a befektetők. Úgy gondolják, hogy most a rövid lejáratú kamatozó eszközök tartják meg leginkább a pénz értékét. Ezért látunk az átlagosan egy-három hónapos eszközöket tartó pénzpiaci és a tőkegarantált rövidkötvény-alapunkba erőteljes tőkebeáramlást. Ami nagy eredmény, tekintve, hogy 

Ehelyett most azt várjuk, hogy a nettó értékesítés pozitív lesz az idén. Ettől azonban az alapokban kezelt vagyonunk még csökkenhet, tekintve, hogy a kockázatosabb eszközöket tartó termékeink árfolyama jelentősen csökkent a hosszú lejáratú kötvények és a részvények gyenge idei teljesítménye miatt.

Közben pedig a szabályozói környezet is változott. Mit hoz a tranzakciós illeték kiterjesztése, hogyan jelentkezik például a befektetési döntésekben?

Ebben a kérdésben nem vagyok borúlátó. A befektetési alapkezelés nem hasonlítható egy tőzsdén aktívan kereskedő magánszemély tevékenységéhez, akinek súlyos teher az illeték. Mi vagy egy benchmarkkal szemben, vagy abszolúthozam-szemléletben, de mindenképp hosszú távú döntéseket hozva kezeljük az alapjainkat, így általában nem a napi szintű kereskedés a gyakorlat nálunk. Ráadásul olyan méretben kötünk ügyleteket, hogy nem jelentős a kereskedési költség és a tranzakciós illeték. Néhány bázispont lehet a hatás, de persze ez az alapok méretétől is függ. Alapkezelői oldalról ebből nem következik az ügyfeleket érintő érezhető költségnövekedés, a forgalmazó bankok díjszabásában (forgalmazási költség) viszont hozhat növekedést a tranzakciós illeték.

Mi szól most a befektetési alapok mellett ügyféloldalról?

Ahogy emelkedik a jegybanki alapkamat, úgy kezdenek az ügyfelek egyre többet foglalkozni a kérdéssel, mit érdemes tenni emelkedő inflációs és kamatkörnyezetben. 

de akár a kettő együtt is bekerülhet egy ügyfélportfólióba. Meggyőződésem szerint jelenleg a pénzpiaci és rövidkötvény-alapok az inflációkövető állampapírral kombinálva versenyképes hozamot tudnak biztosítani, miközben ezen alapok bármelyik forgalmazási napon a nettó eszközérték 100 százalékán visszaválthatók, szemben az állampapírok lejárat előtti eladásánál alkalmazott diszkonttal. És természetesen a korábbiaknál is fontosabb a diverzifikáció, a kockázat megosztása több befektetési eszköz között.

Mit jelent az alapkezelő és az ügyfelek szemszögéből, hogy a hosszabb kötvények hozamemelkedése megállt az utóbbi hetekben?

Azt mutatja, hogy a befektetők értékelése szerint az inflációs folyamatokra a központi bankok megfelelően reagálnak. A kötvénypiacra igaz, hogy inflációs környezetben, amikor a jegybankok jól működnek – vagyis kamatot emelnek és szűkítik a likviditást –, akkor a hosszú hozamok egy idő után már nem emelkednek jelentősen. 

Az abszolút hozamú alapok pedig a megemelkedett volatilitás miatt teljesíthetnek jobban. A nagyobb árfolyammozgások ugyanis egy ügyes portfóliókezelőnek sokkal több lehetőséget adnak a piaci elárazások kihasználására. Persze az ilyen alapoknál a kockázat is magasabb.

Egy alapkezelő milyen csatornákon értékesít 2022-ben?

Technikailag az értékesítés fiókokban, tanácsadón keresztül vagy online felületeken történik. Mindinkább próbálunk elmenni digitális irányba, az OTP Bankál már mobiltelefonos alkalmazáson keresztül is lehet venni alapokat. Az értékesítési csatornáink szereplőit tekintve pedig az OTP Bank az úgynevezett vezető forgalmazó, a további pénzintézetek pedig társforgalmazók.

A korábbi szuperállampapír tulajdonképpen kikerült a befektetői fókuszból, hogy érinti ez az alapkezelői szektort?

A MÁP+ elérte célját, 2019-ig verhetetlen volt, most pedig az inflációkövető állampapírok, illetve a pénzpiaci és rövid kötvényalapok lépnek a helyébe. A befektetők egy része elég gyorsan észrevette, hogy a pénzpiaci és rövidkötvény-alapok várható hozama a piaci hozamszint emelkedésével párhuzamosan megnövekedett. Így nem csoda, hogy a rugalmas, likvid befektetési lehetőséget kereső, ugyanakkor az inflációhoz legalább közelítő hozamokra vágyó megtakarítók részéről komoly tőkebeáramlást tapasztalunk ezekbe az alapokba.

A 2010-es években sok magánbefektető az egyenesen emelkedő részvényindexek és a passzív alapok alacsonyabb költsége miatt például vásárolt egy S&P 500 index ETF-et, és várta a hozamot. Most nagyobbak a hullámok, ebből a befektetői körből képes ügyfeleket bevonzani az alapkezelői szektor?

Örülnénk neki, hiszen úgy gondoljuk, hogy erre az OTP Alapkezelőnél megvan a megfelelő szakembergárda, de kicsit óvatos vagyok a kérdéssel kapcsolatban. Valószínűbbnek tartom, hogy ez a kör továbbra is maga szeretné menedzselni a pénzét. Nem látjuk, hogy óriási roham indult volna, különösen azért, mert részvényalappal most nem igazán lehet nyugodt szívvel megszólítani az ügyfeleket. A tapasztalataink szerint emelkedő inflációs környezetben először a pénzpiaci alapok teljesítenek jól, majd, amikor a kamatok egy bizonyos szintre emelkednek, akkor a kötvényalapok. Amikor pedig a hozamok csökkenésbe fordulnak, akkor jöhetnek szóba a kockázatos eszközök, főként a részvényalapok. Most erre a klasszikus forgatókönyvre jó esély van, hiszen a korábbiakban látott intenzív jegybanki beavatkozásokra már kevésbé számíthatunk.

Mennyiben más a portfóliókezelés, ha nyugdíjpénzárak számára végzik?

Ezek jellemzően kötvénytúlsúlyos, kevésbé kockázatos portfóliók. Ugyanakkor nincs ezen mit szépíteni, sok év jó teljesítménye után idén a nyugdíjpénztári hozamok is negatívak. A pénztáraknál viszont sokkal hosszabb a befektetési időtáv, kevésbé kell tartani ügyfélelvándorlástól. A nyugdíjpénztáraknak, illetve a pénztártagoknak azt kell értékelniük, hogy az alapkezelő hogyan reagálja le az aktuális piaci trendeket, például a kamatérzékenység változását, tud-e jobb teljesítményt elérni, mint a piaci indexek.

Alkalmas az időpont jelenleg új befektetési alap bevezetésére?

A palettánkról eddig hiányzott egy olyan árupiaci alap, amely passzívabb megközelítésű, és szorosabban követi a nyersanyagpiac mozgását, mint az aktívan, abszolúthozam-szemléletben kezelt OTP Föld Kincsei Alapunk. Úgy gondolom, hogy az árupiacon volt egy nagy felívelés, amelyet egy nyugodtabb időszak követhet, visszafogottabb árfolyammozgásokkal, így érdemes itt egy új alappal megjelenni. A kevésbé kockázatvállaló befektetőknek pedig hamarosan tőke- és hozamvédett alapokat indítunk.

Magyar részvényalap nem hiányzik a portfólióból?

A BUX ETF elérhető, igaz, az kicsit másképp működik, mint egy befektetési alap. De ha hagyományos alap, akkor mi inkább a közép-európai régióban gondolkodunk, forintos és eurós alapokkal fedjük le a térség részvénypiacát. Ezekben a közép-európai részvényalapokban van körülbelül 20-25 százalék magyar rész. De a magyar piacról elsősorban likvid részvény jöhet szóba.

A magyar lakosság továbbra is rettenetesen ragaszkodik a készpénzhez, 10 százalékos infláció mellett van-e esély arra, hogy ebből a pénzvagyonból befektetés váljon?

A következő egy-két év nagy kérdése lesz, hogy hajlandó-e ezt a lakosság megmozdítani.

Mi szól most az ESG-alapok mellett?

Az OTP csoport elkötelezett a fenntarthatóság mellett, átérezzük, hogy a jövőnk, illetve a gyermekeink jövője a tét. Az ESG-alapok egy része viszont a portfóliókban lévő technológiai vállalatok árfolyamcsökkenése miatt jelenleg alulteljesítő. A fenntartható alapok pozícióját, illetve vonzerejét hosszabb távon azonban erősítheti az energiaátállás, a zöldfordulat sürgőssége, amelyet a jelenlegi gáz- és olajkrízis még inkább felgyorsíthat.

Az OTP Bank a régió több országában piacvezető az ottani leánybankjain keresztül. A Magyarországon kezelt befektetési alapok mennyire lehetnek ismertek Bulgáriában, Szerbiában?

Röviden szólva, a célunk az, hogy a befektetési alapkezelési szektorban is elérjük azokat az eredményeket és piaci részesedéseket, amelyeket az OTP Bank az egyes országokban elért. Ez egy olyan projekt, amelyet az OTP Bankkal együttműködve tudunk megvalósítani. Stratégiai döntést kell hoznunk, melyik piacon érdemes leányvállalattal is jelen lenni, vagy hol lehet jobb megoldás a határon átnyúló értékesítés. A tapasztalat az, hogy a régión belül még az európai uniós országokban is lehetnek szabályozói eltérések, kihívások, amelyekhez alkalmazkodnunk kell.