Ma ül össze virtuálisa az OPEC+, vagyis az olajexportáló országok szervezete kiegészítve Oroszországgal, hogy döntsön az olajkitermelés mennyiségének összehangolásáról. Korábban Oroszország ritkán egyeztetett a szervezettel, a járvány idején azonban, amikor átmenetileg drasztikusan visszaesett az olajkereslet, szinte minden kitermelőnek össze kellett hangolnia döntését, hiszen csak így tudtak a kereslet zuhanásával megegyező vagy azt közelítő kitermelés csökkenést végrehajtani.
Tavalyra a helyzet megfordult, mivel a járvány már érdemben nem korlátozta a felhasználást, az fokozatosan visszatért a korábbi szintekre, így a piacon hiány alakult ki, ami heves áremelkedéshez vezetett. Az OPEC+ fokozatosan, hónapról hónapra apránként, napi 400 ezer hordóval növelte a kitermelést, így mostanra el is érte a járvány előtti szintet. A piac meg is nyugodott,
a háború következtében jóval 100 dollár fölé szaladó árak tartósan visszatértek a két számjegyű tartományba.
Az orosz–ukrán háború első időszakában sokan erős hiányra számítottak, így akkor lényegében mindenki a kitermelés növelését támogatta. A mai legnagyobb kitermelő, az Amerikai Egyesült Államok lényegében korlátlanul bővít, abban az ütemben, ahogy a palaolaj-termelői fejleszteni tudnak. Ez teljes fordulat volt, miután a járvány idején végrehajtott csökkentés után úgy gondolták, hogy klímavédelmi okokból tartósan visszafogják a kitermelést.
A háború mindent megváltoztatott, Európa nagy része nem akar orosz olajat vásárolni. Azóta azonban kiderült, hogy Oroszország olcsóbban más térségekbe (India, Kína) szinte ugyanúgy tud exportálni, de teljes kitermelése ezzel együtt visszaesett a korábbihoz képest.
A mostani ülésen az előbbieknek megfelelően kétféle álláspont van: az OPEC-tagállamok közül a legnagyobb kitermelő, Szaúd-Arábia már belengette a kitermelés csökkentésének lehetőségét, amit más, főleg afrikai tagállamok, mint a Kongói Köztársaság, Egyenlítői Guinea és Szudán támogatna, mivel ők már most is csúcsra járatják olajkútjaikat, miközben az árak csökkennek, így bevételük mérséklődik.
Oroszország azonban ellenezné ezt, hisz azon túl, hogy már most sem ad el annyi olajat, mint a háború előtt, a lépés jelzést adhatna a piacnak, hogy túlkínálat van, és ez
ronthatná az orosz alkupozíciót az új vevőkkel szemben.
Ráadásul a nemzetközi közösség egy része tovább akarja nehezíteni az orosz olajeladásokat egyebek között a szállítmányok biztosítására vonatkozó tiltásokkal és ársapka bevezetésével, amit ugyan Oroszország nem akar elfogadni, de ez megint csak árthat exportjának. Így számára egy önkéntes visszafogás érthető módon szóba sem kerülhet.
Az OPEC-tagállamokat még egy dolog aggasztja: az Iránnal kötött, majd felmondott atompaktum esetleges újrakötése, ami felszabadítaná Irán olajexportját, ez pedig nem kis tétel lenne a piacon. Szaúd-Arábia eközben már most is csúcsra járatja termelését, napi 10,9 millió hordóval.
Végül van még egy félelemük a kitermelőknek: az Egyesült Államok, amely az elmúlt évtizedben már kétszer sikeresen letörte az árat palaolaj-termelésének növelésével. Most ugyan még nem sikerült annyit kitermelniük, mint szeretnének, de idővel ismét eljuthatnak arra a szintre, ahol már az OPEC döntésre kényszerülhet a fokozódó árverseny miatt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.