Kedvező kapaszkodókkal kecsegtet a kötvénypiac

A részvénypiacok múltbeli viselkedéséről rengeteg szó is esik, megerősítve, amit a befektetők amúgy is tudnak: volatilis időszakokban a tőzsdék viselkedése rövid távon kiszámíthatatlan, ugyanakkor jelentős eséseket követően a hosszú távú hozampotenciálok jellemzően érdemben megemelkednek. Csak győzze persze az ember a köztes időszakot gyomorral.

Kevesebb hasonló jellegű elemzéssel találkoztam a kötvénypiacok viselkedését illetően, pedig a mostani kötvénypiaci esés kapcsán a kérdés legalább ennyire releváns. Ráadásul – ahogy a múltbeli számokat elemezve kiderül – a kötvénypiaci hozamok jövőjét illetően sokkal erősebb támpontjaink és kapaszkodóink vannak, mint a részvénypiacokon.

Ennek fő oka, hogy a kötvénypiac matematikája (a kötvények előre meghatározott kifizetést ígérő, meghatározott futamidejű értékpapírok) erős horgony az árak alakulását illetően. A kötvényárak jövője sem teljesen kiszámítható persze, de a befektetés kezdetekor elérhető induló hozamok meghatározó gravitációs erőt képeznek.

Az amerikai kötvénypiac elmúlt 150 évi adatsorát nézve a kapcsolat rendkívül szembeötlő: 

Magasabb induló hozamszint magasabb elérhető jövőbeli hozamot jelent. A korreláció nem tökéletes persze, de a pénzügyi világban ritkán látott módon magas (0,91).

Természetesen számos kiegészítő megjegyzést lehet tenni. Joggal jegyezhető meg például, hogy az inflációt is figyelembe vevő reálhozamok az igazán fontosak, és nem a nominálisak. Hogy a kötvények rövid távon néha ugyanúgy lehetnek egy kiegyensúlyozott portfólió volatilitásának forrásai, mint a részvények. Vagy hogy jogos kételyeink lehetnek azzal kapcsolatban, hogy az amerikai kötvénypiac tapasztalatai mennyire relevánsak egy kötvénypiaci szempontból is fejlődő országnak számító magyar megtakarítónak.

Automatikusan alkalmazható, minden körülmények között használható igazságok – ahogy a tőkepiacokon sosem – természetesen most sincsenek. Ugyanakkor kedvező kapaszkodók igenis léteznek.