Összecsuklottak Hszi Csin-ping újrázása után a kínai tőzsdék

A fő sanghaji részvényindex, a Shanghai Composite 2 százalékkal került lejjebb, a nem jüanban denominált B részvények indexe 3,5 százalékkal csökkent, az elvileg még kapitalista és demokratikus rendszerű Hongkong fő indexe pedig 6 százalékot zuhant. Mindez vélhetően a hétvégén lezajlott eseményeknek köszönhető, amelyek során sokak szerint Kína az elmúlt 40 év politikailag és gazdaságilag viszonylag nyitottabb időszaka után visszatérhet a Mao Ce-tung idején jellemző, egy vezető túlhatalmára épülő rendszer irányába.

A Kínai Kommunista Párt kongresszusa, amely kísértetiesen hasonlított az egykori kommunista országok állampártjainak hasonló rendezvényeire, és ezzel valóban nyomasztó emlékeket ébresztett, harmadszor is megválasztotta elnöknek Hszi Csin-pinget, ezzel áthágva azt a kompromisszumot, amelyet Mao uralma után, a gyors gazdasági fellendülés elején kötöttek, miszerint egy vezető legfeljebb két periódust tölthet be. A félelmeket ráadásul erősíti, hogy Hszi rendszere az utóbbi években kifejezetten vegzálta a tőzsdei cégeket, különösen azokat, amelyek amerikai tőzsdén forognak.

Ez egyrészt árfolyamesést hozott az adott papírokban, másrészt félelmet keltett, miszerint hasonló események bármikor bekövetkeznek, és Hszi „örökös” uralma ezeket meg is erősíti. Ráadásul a befektetők azt várták, hogy a kínai gazdaságot 

Ez a várakozás azonban megszűnt, hisz úgy tűnik, a túl nagyra növő és túl nagy hatalommal, önállósággal büszkélkedő cégek zavarják a rendszert, amely így már nem csak nevében kommunista. 

Az alkotmánymódosítással megszüntetett limitált elnöki ciklusok általában nem ébresztenek jó emléket, és a befektetőknek egész friss élmény az orosz eset, ahol a fokozatosan korlátlan hatalmat elérő Putyin korábban senki által el nem képzelt háborút indított, nemzetközi elszigetelődést hozva, amely a tőzsdéken azt eredményezte, hogy a külföldi befektetők lehetőségei igen korlátozottak lettek, de a belföldiek sem örülhetnek emelkedő árfolyamoknak, hisz 

Kína esetén persze rövid távon ilyesmire nem számítanak (hacsak nem kerül sor Tajvan lerohanására), azonban a túlhatalom egy másik megnyilvánulása, a zéró-Covid-politika máris óriási gazdasági károkat okoz, ráadásul egyre inkább szertefoszlik az a remény, amely szerint a kínai gazdaság – követve az elmúlt 40 év trendjét – gyors gazdasági növekedésnek néz elébe és átveszi az első helyet az USA-tól. A jelenlegi helyzetben ez megkérdőjeleződött, vagy legalábbis igen távolra tolódott. Kína elvesztheti a világgazdaság motorja szerepet, és mindez a befektetőket arra sarkallhatja, hogy csökkentsék a kínai és hongkongi részvények arányát portfólióikban.