Hosszú időre búcsút inthetünk az alacsony inflációnak, befektetni sem lesz könnyű

Aki hozzászokott az elmúlt évek békés, inflációmentes piaci környezetéhez, az a jelenlegi helyzetet abnormálisnak éli meg, holott épp a mostani tekinthető inkább a normálisnak – vetette fel Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója a szolgáltató szerdai háttérbeszélgetésén.

Az elmúlt négy évtized fokozott globalizációt hozott, ami jót tett a tőkének. Akinek megtakarítása, befektetése, vállalkozása volt, annak kedvezett ez a környezet. Ez azonban alaposan megváltozott, erre már a koronavírus-járvány is rásegített, a háború kitörése óta pedig durva átárazás jött a piacokon. 

Az infláció által kiváltott reálhozam-emelkedés minden eszközt leértékelt, kötvényt, részvényt és ingatlant egyaránt. Még ha az ingatlanpiac egyelőre lassabban követi is a mostani folyamatokat, a következő egy-két évben nominálisan is csökkennek majd az ingatlanárak. 

A befektetők 20-25 százalékos reálveszteséget szenvedhettek el az idén, ami már súlyosabb, mint a 2008-as válság idején. 

Öröm az ürömben, hogy a méretes árfolyamesés következtében ma már lehet reálhozamot csinálni, de a rövid távú kilátások nem kedvezők a Hold szakértői szerint. Európát energiaválság sújtja, és jó eséllyel recesszió jön a kontinensen, Kínában az ingatlanpiaci buborék kidurranása és a zéró-Covid-politika fékezheti a gazdaságot, az Egyesült Államokban pedig a legérzékenyebben reagálnak a piacok a monetáris szigorításra. 

A Holdnál ugyanis a globális infláció csökkenésére számítanak, egy éven belül a jelenlegi 7-8-ról akár 3 százalék környékére. Az áremelkedés látványos mérséklődése mellett a jegybanki szigorítás enyhülhet, így a még a részvényeknél is nagyobbat zuhanó kötvénypiac relatíve jobban tud teljesíteni a következő néhány hónapban, fél évben.

Mi több, a részvényárakba még nincs beárazva a recessziós veszély, az eddigi esés javát ugyanis a kamatemelkedés okozta – hangsúlyozta Cser Tamás vezető részvényportfólió-kezelő.

Hosszabb távon viszont az alacsonyan árazott értékalapú (value) részvényeknek állhat a zászló, mert ez az évtized az infláció fokozatos emelkedéséről fog szólni, a normalizálódást követően sem fogunk visszatérni az alacsony, 1-2 százalékos emelkedéssel jellemezhető időszakhoz. 

Ez a 70-es évekéhez hasonló piaci környezet pedig alapvetően a value részvények profitbővülésének kedvez, és a parketten is historikusan jól teljesítettek, mert eleve alacsony értékeltségről indultak. Ez az eszközkategória is jókora leárazódáson ment keresztül idén, ennek következtében értékeltségük évtizedes mélypontra esett, vagyis viszonylag olcsón lehet megvásárolni őket.

Ilyen papírokat viszont nem az amerikai piacon érdemes keresni, a nagyon drága dollár hosszabb távra sem vonzó. Az Egyesült Államok exportálja az inflációt, ha ez alábbhagy, az a feltörekvő piacokra is vételi erőt hozhat.

Az amerikai tőzsde összehasonlításul 29-es, egy átlagos feltörekvő részvénypiac pedig 14-15-ös értékeltségi szinten mozog. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 25 évvel ezelőtti árakon lehet megvenni a lengyel részvényeket, miközben az ország fundamentumai jók. Azért is, mert az energiakrízis során az egyik legjobban pozicionált európai államról van szó, amely elsőként tett lépéseket az energiahordozók diverzifikálására. Lengyelország GDP-jére várhatóan csak 1,5 százalékos negatív hatása lesz az energiaválságnak, szemben Nyugat-Európával, ahol 2,5 százalékos lehet ez a pofon, Magyarországon pedig akár 6 százalékos.

A szakértők szerint a magyar kötvények extrém túladottsága valamelyest enyhült az elmúlt hónap során, a forinttal együtt a magyar eszközöknél is számos kockázatot beáraztak már a befektetők. 

Magyarországon ugyancsak 5–10 százalék közé „ragadhat be” az infláció hosszabb távon, és ennek alapján a kamatszinteknek is ebben a tartományban indokolt lenniük.