Jó hír a jövő évi inflációs várakozások alakulása szempontjából, hogy szakértők szerint a nyersanyagárak – a globális kereslet lassulásával összhangban – visszaeshetnek 2023-ban, rossz hír viszont, hogy a kínálat korlátozott mértékű növekedése miatt
csak limitált lehet az árak visszarendeződése.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy a nyersanyagárak 2023-ban már nem fogják olyan mértékben fűteni az inflációt, mint 2021–2022-ben, kockázat azonban maradt bőven a nyersanyagpiaci kilátásokat illetően: ezek sorrendben Kína, az éghajlatváltozás és az ukrajnai háború.
A Covid-járvány okozta globális ellátásilánc-zavarok minden bizonnyal megszűnnek jövőre – vélik az EIU szakértői, ez – kiegészülve a mezőgazdaság növekvő kibocsátásával – jövőre 8,6 százalékos csökkenést eredményez az élelmiszer-, takarmány- és az emberi fogyasztásra szánt italok indexében. Kedvező, hogy a gabonaárak lejöttek az évközbeni csúcsokról, de a következő hónapokban meghatározza az ármozgásokat a háború kimenetele és különösen annak a megállapodásnak a sorsa, amely az ukrán kikötő orosz blokádja ellenére lehetővé teszi az ukrán búzaexport fekete-tengeri hajózási útvonalakon való fenntartását. A fejlemények közvetett hatással lesznek az olajos magvak és a növényi olajtermékek árára, ezek mellett pedig befolyásolni képesek a kávé, a kakaó, a tea és a műtrágya árának alakulását is.
A várakozások szerint az ipari fémek átlagos árcsökkenése 9,5-11 százalékos lesz jövőre. Itt elég magas a bázishatás, 2022 első felében jelentős volt az áremelkedés, a piac csak nehezen tudta pótolni azt, amit korábban Oroszországtól szerzett be (főleg az alumínium- és nikkelszállítmányokat). Ha azonban a kínai építőipar fellendítésére irányuló politikai döntések sikeresek, akkor borulhat minden, és az ipari fémek drágábbak lehetnek 2023 végére, mint most.
Az energiaárak 2022 második felében meredeken csökkentek az évközi csúcsokról, az EIU közgazdászai a szénhidrogéntermék piacán (kivéve az LNG-t) összességében két számjegyű árcsökkenést várnak a 2022-es átlagértékekhez képest. A Brent típus éves átlaga 85 dollár lehet hordónként: december 30-án is ezen az áron kereskednek a nyersolajjal, de az átlagos ár 2022-ben 103,7 dollár volt. Az OPEC+-országok jövő évi napi termelése 3 millió hordóval marad majd el a 2022-estől.
Az európai és az amerikai földgázárak a jelenlegi szintekről jelentősen aligha csökkennek 2024 előttaz EIU kalkulációi szerint. Az EU-ba irányuló orosz gázszállítások továbbra is szünetelnek, ami tartós következményekkel jár az európai piacra nézve, az alternatív ellátásra és az LNG-importra való átállásra irányuló folyamatos erőfeszítések ellenére. Ez 2023-ban várhatóan a jelen szinteken vagy ezek felett tartja az árakat.
Sok múlik azon, hogy Kína milyen gyorsan nyitja meg gazdaságát 2023-ban. Az újranyitás elsődleges nyertese a pamut és vele együtt a textilgyártás lehet, persze csak ha a kínai kikötők és logisztikai központok működése visszatér a régi kerékvágásba. A kínai ipart ellátó erőművek zöme széntüzelésű, árcsökkenés így nem valószínű a szén piacán sem.
Az időjárás 2022-ben is nagy szerepet játszott az árupiaci árfolyamokban, és valószínűleg 2023-ban sem lesz ez másként. Az északi félteke perzselő hőhullámai idén az Egyesült Államok és Európa búzatermését sújtották: az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribb a szélsőséges időjárási jelenség. Ide tartozik többek közt a La Nina, amely 2023 első felében károsan hathat a kukorica- és szójatermesztésre, valamint más terményekre, például a cukor- és kávétermesztésre.
A búza, amelyet 2022-ben súlyosan érintettek a háborúval kapcsolatos ellátási zavarok, szintén jelentős éghajlati kockázatokkal néz szembe. Argentínában a rendkívül száraz, időnként fagyos időjárás okoz károkat az ottani főbb termelő tartományokban,
Oroszországban és Ausztráliában viszont a második egymást követő év hozhat bőséges termést.
Az időjárás az energiapiacokon is nagy szerepet játszik majd. Az európai hőhullám tavaly nyáron megnövelte a keresletet, ami a gáz- és villamosenergia-árak megugrását okozta, különösen mivel a szélerősség olyan szintre csökkent, amely nem volt elegendő a villamosenergia-termeléshez.
Az európai energiaválság súlyossága nagymértékben függ attól is, hogy a télen mennyire csökken a hőmérséklet, nemcsak 2022–23-ban, hanem 2023–24-ben is. Minél hidegebb lesz a tél, annál inkább le kell majd építeniük az európai országoknak a 2022-ben feltöltött földgázkészleteiket. Csakhogy ezúttal azt már az orosz szállítások nélkül kell megtenniük.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.