Kihívót kapott az EKB, hívhatjuk úgy is: Globális Decentrál Bank

Szerző: Szabó Dávid, a HOLD Alapkezelő (Superposition) portfóliókezelője

Az Európai Központi Bank (EKB) kihívót kapott. A kihívó az EKB-val ellentétben nem egy régióhoz kötött (lokális), hanem globális pénzt bocsát ki. És nem centralizált, hanem decentralizált működésű. Habár formálisan nincs intézményesítve, a bitcoin kibocsátását végző hálózatot hívhatjuk akár a Globális Decentrál Banknak (GDB).

Az EKB-nek megvan a véleménye a GDB-ről, és ezt nem is rejti véka alá. A blogján nemrég megjelent cikk szerint a bitcoin valójában totálisan értéktelen. Az se számít, hogy a korábbi csúcsát ostromolja. Csak a bitcoinlobbi machinációja az egész! Még befektetésnek sem alkalmas! Pláne nem értéktárolásra! A király meztelen! A fair ára zéró!

Persze van másik magyarázat is arra, hogy miért nem tetszik az EKB szerzőpárosának a bitcoin. Esetleg nehéz elismerniük, hogy tévedtek, amikor 2022 végén Bitcoin’s last stand című írásukban a bitcoin közelgő teljes eljelentéktelenedését és feledésbe merülését jósolták. Esetleg az EKB a Globális Decentrál Bankban a kihívóját látja, és mivel nincs hozzászokva a versenyhelyzethez, ezért nem tűri jól.

De tulajdonképpen melyek az EKB-s érvek a bitcoin ellen?

Három fő kifogásuk van.

1. Az első szerint csak ármanipuláció az egész. A bitcoin szabályozatlan piacait ugyanis a kezdetektől jellemzik az ármanipulációk, egyes elemzések szerint a bitcoin teljes kereskedési forgalmának a fele színlelt. Felmanipulálják az árat, majd a bitcoinokat drágán rásózzák a tudatlan kisbefektetőkre, akiket csak a mánia hozott a piacra.

2. A második problémájuk, hogy a bitcoin a gonosz pénze. Hiszen kriptóval finanszírozzák a terrorizmust, és abban mosnak pénzt. Hivatkoznak a Chainalysis blokklánc elemző cég crypto crime reportjára, amely szerint 23,8 milliárd dollárnyi értékben történt pénzmosási célú kriptós tranzakció 2022-ben. Szerintük részben ez az oka, hogy a bitcoinra hatalmas kereslet van.

3. Az utolsó kifogás nem is közvetlenül a bitcoinnak szól, hanem a hatóságoknak. A szerzők szerint tévesen kezelték a kriptoeszközöket (misjudgment by authorities), először semmilyen, majd olyan szabályokat alkotva (például az EU-ban a MiCA vagy az USA-ban a spot bitcoin ETF engedélyezése), melyek a bitcoinbefektetések hatósági jóváhagyásaként értelmezhetők. Ez hiba volt, közben pedig elmaradt a bitcoin szigorúbb szabályozása is.

Ezek a kifogások azonban mind gyenge lábakon állnak. Nézzük sorban.

Ármanipuláció

Az ármanipuláció kétségtelenül jelen volt, talán van is a kriptoeszközök piacán. Még azt is el tudom képzelni, hogy régebben a bitcoinkereskedés fele az volt. Mégis, a probléma ezzel az érveléssel az, hogy egy tiszta manipulációnak csak átmeneti hatása lenne. Ha a bitcoinnak valóban senki számára nem lenne értéke, akkor egy-egy ilyen manipulációs hullám után az árának vissza kéne hullania oda, ahonnét 2009-ben elindult, és ami az EKB szerint a fair ára: nullára. Csakhogy azt látjuk, hogy 

mint ahol a mánia előtt elindult. Nem valószínű, hogy a bitcoin ezermilliárd dollár feletti piaci kapitalizációja összejött volna puszta ármanipulációval. Úgy néz ki, hogy olyanok is gyűjtik a bitcoint, akiket nem a mánia hoz a piacra. Ha pedig a kereskedési forgalom fele színlelt is lenne, akkor a másik fele meg valós. Hosszú távon pedig csak az számít.

Ha a világtörténelemben példát keresünk masszív ármanipulációra, akkor nekem sokkal inkább az elmúlt másfél évtizedben az államkötvények mesterségesen felpumpált árai ugranak be. Amit történetesen a jegybankok követtek el a semmiből nyomtatott sok ezermilliárd dollárnyi pénzből finanszírozva. 

A gonosz pénze

A „bűnözők bitcoint használnak” témakörhöz az EKB blogírói két dolgot felejtenek el megemlíteni, pedig hát a hivatkozott Chainalysis-riportokban ezek is benne vannak. Az egyik, hogy az említett 23,8 milliárd dollárnyi kriptós pénzmosási tranzakció az összes tranzakció mindössze 0,25 százaléka. A másik, hogy ezeket a tranzakciókat nagyrészt stablecoinban hajtották végre, úgy látszik, a bűnözők sem szeretik a nagy volatilitást. A bitcoin része kevesebb, mint a negyede. Kizártnak tűnik, hogy a bűnözők kereslete érdemben befolyásolja a bitcoin árát.

A fair összehasonlítás végett pedig érdemes ránézni a hagyományos csatornákon történő pénzmosásra is. A pénzmosásból származó jövedelmet a globális GDP 2–5 százalékára szokták becsülni, az FCN által kiadott Global Threat Assessment szerint 4400 milliárd dollár körül alakulhatott 2018-ban. A pénzmosás nagyrészt készpénzben folyik, de népszerűek még a külföldi fedőcégek bevonásával a hagyományos bankrendszeren keresztül vezető csatornák használata is. A kriptó aránya 1 százalék alatti.

A pénzmosás tehát minden csatornán megtalálja az útját. Ugyanakkor kétségtelen, hogy vannak kedvelt és kevésbé kedvelt csatornák. A Global Threat Assessment megerősíti azt, amit józan ésszel is gondolhatunk, miszerint a kriptós csatornák a kevésbé kedveltek közé tartoznak. Hiszen ott a tranzakciók örökre bevésődnek a blokkláncba, nyomot hagynak. Nem meglepő módon a legnépszerűbb pedig a legkevésbé követhető és nyomot sem hagyó csatorna, vagyis a készpénz. Amit történetesen a jegybankok bocsátanak ki. Például az Európai Parlament alelnökénél, a Katar-gate ügyben elhíresül Eva Kailinál is több-bőröndnyi, az EKB tagbankjai által kibocsátott euró bankjegyeket találtak. Nem a GDB bitcoinjait.

Hatósági tévedés

A bitcoin hatósági kezelésével kapcsolatos kritikára nehéz mit mondani, mert a kritika sem mond igazán konkrétumot a kívánatosnak tartott szabályozás részleteit illetően. Egyetértek azzal, hogy a hatóságok a bitcoint tévesen ítélték meg és rosszul kezelték. Habár a helyes szabályozást illetően minden bizonnyal nagyon más elképzeléseim vannak, mint a szerzőknek.

Mégis, a kritika valami rendkívül lényegeset is megfogalmaz. Nevezetesen azt, hogy a hatóságok is tévedhetnek. Mégpedig tartósan. Misjudgment by authorities. Mi van, hogyha nem csak ebben tévednek? Ha például a monetáris politikában is? Esetleg másfél évtizede? A cikk szerint a hatóságoknak (például az EKB-nak) meg kell védenie a társadalmat (például engem) a bitcointól. De ki véd még engem az EKB tévedéseitől? Az én válaszom az, hogy éppen a bitcoin.

A szerzők kijelentik, hogy a bitcoinnak nincs társadalmi hasznossága, és nem alkalmas befektetésnek sem. Éppen ezért szigorúan kellene szabályozni, megfontolva akár a gyakorlati betiltását is. Az ilyesfajta atyáskodó, társadalmat és befektetőket gyermekként kezelő szemlélet azonban rendkívül veszélyes. A bitcoin társadalmi hasznosságáról ne egy hatóság ítélkezzen, hanem a társadalom. Ne egy hatóság döntse el, hogy vajon jó befektetés-e, ezt döntsék el a befektetők. A hatóságok feladata az, hogy mindezt biztonságos keretek között lehetővé tegyék.

Ezt a megközelítést osztja az amerikai értékpapír-felügyelet (SEC) egyik biztosa, Hester Peirce is, aki évek óta az egyetlen, aki a felügyelet öt szavazó tagja közül a kriptoeszközök átlátható szabályozása mellett kardoskodik. A spot bitcoin ETF januári jóváhagyása mellé fűzött nyilatkozatában ezt írja:

„Although this is a time for reflection, it is also a time for celebration. I am not celebrating bitcoin or bitcoin-related products; what one regulator thinks about bitcoin is irrelevant. I am celebrating the right of American investors to express their thoughts on bitcoin by buying and selling spot bitcoin ETPs.”

Lehet, hogy épp az EKB a probléma?

Az EKB kritikái felszínesek és erősen túlzók. Sőt, ahogy a fentiekben bemutattam, sok szempontból a másik szemében keresik a szálkát, közben pedig nem veszik észre a sajátjukban a gerendát. Még az is felmerülhet, hogy nem is a bitcoin a probléma, hanem éppen az EKB. És talán mégiscsak igaza volt Satoshinak, amikor 2009 februárjában, a bitcoin indulása után egy hónappal a következőket írta: