Itt az újabb Wall Street-i fejtörő. Hogyan mérséklődjön a fogyasztás, ha egy áprilisi felmérés szerint az amerikai felnőttek 62 százalékának van részvénye a tőzsdén. Sőt, még az alacsony jövedelműnek számító, évi 40 ezer dollárt kereső háztartásokban is 25 százalékos a részvényesek aránya. A középosztályban, évi 40 és 100 ezer dolláros jövedelem között, pedig 65 százalékos. Dübörög a tőzsdei rali és a jegybankárok vakarhatják a fejüket, hogy miként fékezzék kamatokkal a fogyasztást.
Olyan sok amerikai profitál a részvénypiaci emelkedésből, hogy egyelőre nehéz belátni, mitől zsugorodna annyira a fogyasztók kereslete, ami már komolyan leszorítaná az inflációt. Ami azért is érdekes, mert a kamatról döntő jegybankárok általában a személyes fogyasztási kiadások árindexét preferálják.
Az Egyesült Államokban két módszerrel számítják az inflációt. Az egyik a fogyasztói árindex, a CPI, a másik pedig a kereskedelmi minisztérium által közzétett személyes fogyasztási kiadások (PCE) árindexe. A CPI és a PCE általában eltér egymástól. Ami azért zavaró, mert a Fed a PCE-inflációt részesíti előnyben, a mezei befektetők meg jobbára a fogyasztó árindexet (CPI) figyelik. Így állhat elő olyan helyzet, amikor a jegybankárok más inflációt látnak, mint a piac.
Az előttünk álló héten két érdekes adat is érkezik. Kedden a fogyasztói bizalom, pénteken pedig a PCE inflációs adat.
A PCE infláció már áprilisban is meglepte az elemzőket a vártnál magasabb értékkel. Az elemzők egy része úgy véli, hogy
a Wall Street rekord árazása gerjeszti az inflációs hurkot.
Brent Schutte, a 302 milliárd dollárt kezelő Northwestern Mutual Wealth Management Company befektetési igazgatója úgy véli:
Az erős amerikai gazdagság hatással van a fogyasztókra, s most a tőzsde is a Fed ellen dolgozik, vagyis nagyon rögös lehet az infláció ellen küzdelem utolsó szakasza.
Szerinte korábban túlzott optimizmus kísérte az infláció mérséklődését. Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy a vállalati eredmények azt mutatják, a gazdaság tartósan együtt tud élni a magasan ragadt inflációval.
Fed tisztségviselők szerint
a tőzsdei nyereség és az emelkedő lakásárak a háztartásokban vagyonhatásként ösztönzi a fogyasztást,
amennyiben az átlag amerikai gazdagabbnak érzi magát, mint korábban.
Az is kérdéses, hogy a 2 százalékos fogyasztói árindexet célzó jegybankárok végül milyen szinten békélnek meg a ragadós inflációval. Nem mindegy, hogy 2,7 százalékon vagy 3,5 százalékon tapad meg a ráta. Az előbbi majdnem győzelem, az utóbbi inkább vereség.
Zavarba ejtőek a befektetői ajánlások is. Korábban a részvények alulsúlyozását ajánlották a recessziótól tartó elemzők, most meghajolnak a tőzsderali előtt, végül is, kár lenne kimaradni a jóból.
Egyre tolódik a kamatcsökkentési periódus startja, a piac lassan megbékél a tartósan magas kamatokkal, s reménykedik, hogy ha nem is idén, de talán jövőre összejön a sokat emlegetett puha landolás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.