MNB Fogyasztói percek – A bankkártya külföldi használatának buktatói

Ha a jó idő közeledtével külföldi utazásra indulunk, a legegyszerűbb, ha egy vagy több bankkártyát viszünk magunkkal (de azért kisebb mennyiségben a készpénz sem árt). Ez azért is nagyon praktikus, mert nem kell valutaváltással foglalkozni, nem kell az esetleges többféle készpénz elkülönítésével, kezelésével bajlódni. 

A legtöbb magyarországi bankszámlához igényelhető bankkártya (ezeket a Mastercard és VISA nemzetközi kártyatársaságok bocsátják ki). A hazai ügyfelek jellemzően csak a forintszámlához igényelnek bankkártyát. Amennyiben nem csak forint-, hanem devizaszámlánk is van, akár többféle devizanemben (euró, dollár stb.), akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy ha gyakran utazunk, akkor esetleg az adott devizaszámlához igényeljünk bankkártyát. E döntést megelőzően érdemes megérdeklődni, vagy utánajárni az adott bank hirdetményében/kondíciós listájában, hogy a kártyának milyen díjtételei vannak (éves bankkártya díj, tranzakciós díj, készpénzfelvételi díj), ezek ismeretében hozható meg a jó döntés.

A bankkártya külföldi használata előtt azzal is érdemes tisztában lenni, hogy az adott típusú kártyához tartozik-e olyan szolgáltatás, amely hasznos lehet egy külföldi tartózkodás során. Ilyen pl. az utasbiztosítás. Előfordulhat viszont, hogy ez kevés szolgáltatást nyújt, és át kell tekinteni, hogy kell-e további biztosítást kötni, és ha igen, akkor milyen jellegűt (pl. kiegészítő búvárbiztosítás).

Igaz, hogy egy külföldi utazás alkalmával a szokásosnál általában magasabb költéseink vannak, de ez nem teszi szükségessé a számla teljes egyenlegéig a napi költési limit megemelését. Ma már ugyanis szinte minden banki mobilapplikáció biztosítja szükséges esetén a limit gyors módosíthatóságát. A napi tranzakciók számának és a költés összegének korlátozása hasznos biztonsági beállítás, ami egy külföldi utazásnál még fontosabb: a kártya elvesztése vagy eltulajdonítása esetén kárunk ugyanis csak a beállított limit erejéig terjedhet.

Ha olyan országba utazunk, ahol ezektől eltérő a pénz, a kártyatársaságok az adott tranzakciót először euróra vagy dollárra, majd a számlavezető bankunk a bankkártyánkhoz tartozó számla devizanemére (pl. forintra) számítja át. Mindkét művelethez hozzá kell számolni még az árfolyamkockázatot (a vételi és eladási ár különbözetét). 

Egyszerűbb ezért az eset akkor, ha eleve euró- vagy dollárszámlával rendelkezünk és ehhez kérünk bankkártyát. Ha az eurózónába utazunk (kártyatársaságtól függően) így előfordulhat az is, hogy egyáltalán nem történik átváltás, mert az euróban történt vásárlást az eurószámlán azonos összegben számolják el. Ugyanez igaz a dollár számlához tartozó dollárban történt költés elszámolására is. Épp ezért, ha jellemzően Európán belül utazunk és ott költünk, akkor euróalapú, ha pedig gyakorta inkább a kontinensen kívülre megyünk, akkor amerikai dolláralapú bankkártya igénylése a javasolt.

Valószínűleg már találkoztunk mindannyian azzal, hogy a külföldi bankkártya-tranzakció során valamilyen kérdésre is választ vár a kártyaolvasó POS terminál és az ATM. Figyelnünk kell a külföldi bankkártyás fizetésnél arra is, hogy a tranzakció közben milyen kérdésre kell választ adnunk a választható devizanem tekintetében. Előfordulhat az, hogy a tranzakció során a terminál vagy ATM megkérdezi, hogy helyi devizában (például euróban vagy dollárban) vagy forintban szeretnénk-e fizetni. Ezt a szolgáltatást dinamikus devizakonverziónak (DCC), váltásnak nevezik. Ez csak akkor történik meg, ha kifejezetten elfogadjuk.

Lényege az, hogy amennyiben egy adott országban másik ország bankkártyájával kezdeményezzük a tranzakciót, a kártyaszám első 6 karaktere (a kártya BIN-je) alapján a DCC modul érzékeli, hogy a kártyának a kártyatársaságnál eltérő devizanemű a regisztrációja, mint az adott ország hivatalos devizaneme. Ilyenkor ajánlja fel a szolgáltatást, amely alapján egy akkor érvényes és az üzemeltetést végző külföldi szolgáltató által meghatározott árfolyamon azonnal átváltják az ügylet összegét forintra. A kibocsátó bankhoz ebben az esetben már az átváltott összeg és devizanem érkezik be, és az eredeti tranzakciós összeg és devizanem nem látszik. 

E szolgáltatás alapesetnek azt feltételezi, hogy a kártya olyan számlához kapcsolódik, amelynek a devizaneme a kibocsátó ország devizája, azaz a tranzakció könyvelésekor mindenképpen átváltás (konverzió) szükséges. Mivel általában a tranzakció és a terhelés beérkezése között minimum 2-3 nap eltelik, ilyen esetekben az ügyfél mindig ki van téve egy árfolyamkockázatnak, azaz annak, hogy időközben nagyot változik a kibocsátó ország devizájának árfolyama.

Ha a bankszámla az adott ország devizanemével megegyező devizanemű, akkor minden esetben a DCC mellőzését kell választani, ez esetén nem kerül sor konverzióra. Amennyiben a DCC adta lehetőséget elfogadjuk, ez esetben az elszámolás során átváltásra kerül sor. Tudni kell, hogy ez jellemzően mindig kedvezőtlenebb árfolyamon történhet a későbbi elszámoláshoz, átváltáshoz képest. Ez azt jelenti, hogy átszámítva nagyobb összegű terhelés történhet a devizaszámlán, mint a tényleges tranzakció összege volt.

Az MNB-n belül működő Pénzügyi Békéltető Testület által lefolytatott eljárás során a bank eljárását vitató kérelmező ügyfél az adott ország devizanemével (euró) megegyező számlához tartozó bankkártyával rendelkezett és azt használta külföldön euró készpénzfelvételkor. Az ATM használata során viszont elfogadta a DCC elszámolási módot, azaz azt, hogy az eurós készpénzfelvételt forintban kéri elszámolni.

Így az adott kártyatársaság elsőként a forintösszeget átváltotta az elszámolás devizanemére (euró), majd az újabb konvertálás után számította is terhelte az ügyfél felé a számla devizanemében a felvett euróösszeget. Ennek összes terhe így magasabb volt, mint amit az ügyfél az ATM-ből kapott. 

Ha nem választotta volna a DCC-t, akkor az eredeti tranzakciós összeget könyvelték volna el, így viszont – a banknak fel nem róható ok miatt – többszöri átváltás történt. Ezért a kérelmező azon kérését, hogy a bank térítse meg a felvett összeg és a bankszámláján beterhelt összeg különbözetét, a bank elutasította és ezen a Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárásban sem lehetett változtatni.