Reszket a forint, órákon belül eldőlhet, lesz-e 430-as euróárfolyamunk az idén

Gyakorlatilag teljesen biztosak a befektetők abban, hogy az Európai Központi Bank (EKB) monetáris tanácsa az irányadó kamatszint 3,75 százalékról 3,5 százalékra csökkentése mellett határoz a csütörtök 14.15-kor publikussá váló döntésében. Az igazi érdekesség az lesz, hogy Christine Lagarde, a monetáris unió feje, miként festi majd le az eurózóna jövőjét – és nem kizárólag a kamatpályát szem előtt tartva. Árgus szemmel figyel a forint, a dollár és az euró is.

Az EKB-nak vágnia kell, a jegybanki kilátások viszont döntőek lehetnek

Az EKB döntésével kapcsolatban azért nincs lényegi bizonytalanság a piacon, mert az eurózóna központi bankja a friss makrogazdasági adatokat látva gyakorlatilag lépéskényszerbe került, de úgy is mondhatjuk, hogy minden körülmény adott ahhoz, hogy folytassák a nyáron egy egyszeri, 25 bázispontos vágással már elindított kamatvágási dömpingjüket. 

• Az infláció folyamatosan csökken, az augusztusi adat 2,2 százalékos éves pénzromlásról szólt, megközelítve a jegybank 2 százalékos célsávját, 
• a térség gazdasági növekedési kilátásai pedig egyre csak romlanak, a második negyedévben még a 0,3 százalékos növekedési lécet sem tudta megugrani az eurózóna.

Ez az együttállás egyértelműen a kamatvágási várakozásokat támasztja alá: a gazdaságnak jót tennének a csökkenő hitelfelvételi költségek, az infláció felpattanásától pedig az elmúlt hónapok trendjeit látva nem kell tartani. Egyetlen adat lehet igazából, ami a kamatvágás ellen szól, a munkanélküliségi ráta 10 bázispontos júliusi csökkenése, de ez az elemzői várakozásokat látva csak átmeneti lehet, mértéke nyomán pedig nem valószínű, hogy meghatná a monetáris tanácsot.

Fél szemmel a Fedet is figyelik – kérdés viszont ott sincs sok

Az EKB az elmúlt hónapok kisebb pálfordulása előtt azt hangoztatta, hogy nem követi más térségek gazdaságának egészségét, ahogy a pénzromlás sem zavarja őket a világ más országaiban, hiszen nekik csak az eurózóna igazgatása a feladatuk. Christine Lagarde, a jegybank elnöke azonban a nyári ülések egyikén már elmondta, a jelenlegi globális gazdasági környezetben igenis figyelniük kell a világ többi részére is, kiemelten az amerikai Fedre, amely mégiscsak a világ legnagyobb gazdasága felett diszponál.

Az amerikai jegybank jövő szerdai döntése ugyanis hasonlóan lefutott, mint a mai EKB-határozat: Powellék a friss amerikai makroadatokat látva gyakorlatilag biztos – a határidős jegyzések 87 százalékos valószínűséget adnak neki –, hogy 25 bázispontos vágással kezdik meg saját kamatcsökkentési menetelésüket, amit jó eséllyel hasonló mértékű, de az is elképzelhető, hogy kétszer ekkora vágások követnek majd az év hátralévő ülésein. A jegybankárok kedvenc fordulatát idézve azonban egyelőre semmi sem biztos, hiszen minden döntést adatvezérelten hoznak meg a monetáris politika nagyjai.

Annyi azonban gyakorlatilag biztosra mondható, hogy a monetáris politikai szigor világszerte enyhülni fog az év hátralévő részében, csupán az lesz a kérdés, főként a devizapiac szereplői számára, hogy a vágások üteméből fakadóan hogyan alakulnak majd a kamatkülönbözetek a főbb fizetőeszközök között – erre pedig a forint piaca is árgus szemmel figyel majd.

A forint annak örül, ha Amerika vág többet 

Mivel a hazai deviza az elmúlt napokban egyértelműen a gyenge oldalára került mind az euróval, mind a dollárral szemben, kiemelten fontossá vált számára, hogy pontosan hogyan is fut majd le a globális lazítási dömping, főleg hogy hazai oldalról a friss gazdasági adatokat látva az MNB-nek inkább a kamatok csökkentése, mintsem a ráta szinten tartása mellett kellene majd állást foglalnia. Ennek az állításnak az alátámasztásához elég ránézni a második negyedéves GDP-adatra, amely 0,2 százalékkal zsugorodott a magyar gazdaságban.

A forint idei kilátásai tehát valahogy úgy néznek ki, hogy

• van egy saját bevallása szerint a 25 pontos vágás és a tartás közt lavírozó MNB, ami a devizánk támaszának kitartó gyengülését vetíti előre, 
• van egy olyan EKB, melynek a gazdasági növekedés helyreállítása érdekében lendületesen el kellene kezdenie csökkenteni a kamatokat, 
• és van egy olyan Fed, melynek kamatpolitikájával kapcsolatban a legkisebb rossz makroadatok láttán is bődületes piaci spekuláció indul be, viszont szintén a vágás pártján áll mind a növekedési kilátások, mind az infláció szelídülése nyomán.

A forint számára tankönyv szerint az a jó ebben a hármas fogatban, ha az MNB relatíve magasan tartja a kamatokat, tágítva ezzel a kamatkülönbözetet a hazai deviza számára, miközben az EKB lassabban vágja a kamatokat, mint a Fed – az amerikai deviza vonzereje ugyanis szinte fordítottan arányos a forintéval, így ha a Fed gyorsabban vágja ki a dollár támaszát, mint az EKB, akkor süllyed a zöldhasú, 

Az persze más kérdés, hogy ha a Fed túl lassan lép, és ezzel mondjuk recesszióba löki a világ legnagyobb gazdaságát, akkor az a bizonyos ostor végül rajtunk csattan majd – az amerikai szenvedés ugyanis gyorsan globális jelenséggé tud bővülni, ez a helyzet pedig rendre a dollár vonzerejének növekedését idézi elő.