Amerikai nagyon vezet. Van, amikor egyetlen grafikon szemléletesebben mutat be egy problémát, mint egy több száz oldalas dolgozat, talán ez a helyzet az amerikai és az európai tőzsdeindex egymáshoz mért teljesítményét bemutató kép és az Európa versenyképességének siralmas helyzetét elemző Draghi-tanulmány viszonylatában is.
Az európai döntéshozóknak természetesen az a dolguk, hogy a részletes elemzés alapján dolgozzanak ki politikákat. Ez a cikk csak szemléltet, más elemzések témája lehet, hogy az ideológiai hév – amelyre példát adott a soros EU-elnök Magyarország miniszterelnöke, a versenyképességi paktumot ajánló Orbán Viktor elleni minapi politikai letámadás az Európai Parlamentben – milyen mértékben járul hozzá, hogy megoldások helyett Európa a problémákat gyűjtse.
Az Európai Unió versenyképességi lemaradása száz szálon fut – ezeket vette végig Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt elnökének elemzése –, a probléma szemléltetésére ezekből egyet húztunk ki, mivel a napokban adja magát az összehasonlítás.
A legnagyobb tőzsdén jegyzett amerikai vállalatok részvényeinek teljesítményét követő S&P 500 index napról napra dönti a rekordokat, és hétfőn már majdnem 23 százalékkal volt a tavaly év végi szintje felett. Európai megfelelője, a Stoxx 600 ezzel szemben 10 százalékot sem emelkedett.
A különbség még szembetűnőbb, ha hosszabb időszakot nézünk meg.
A folyamatosan tovább nyíló különbségre a Bloomberg’s Markets Live blog szerzői is felfigyeltek a harmadik negyedéves vállalati jelentések szezonjának kezdetén: az 524 pont körüli Stoxx 600 és az 5860-at kóstolgató S&P 500 közt soha se volt még ilyen rossz az arány, mióta az utóbbi idősora elindult az 1980-as években: több mint 11-szeres.
Az amerikai index az augusztusi kilengést kivéve május közepe óta határozottan felfelé lendült, a Stoxx 600 viszont nem tud komolyan elmozdulni a száznapos mozgóátlaga közvetlen környékéről.
A különbség tehát idén tovább nő, nem is lassan, miközben az európai gazdaság beragadt, a munkaerőpiac gyengélkedik, és Németország marad recesszióban – miközben az amerikai gazdaság kilábalóban van. A különbséget nem a monetáris politika adja, hiszen az Európai Központi Bank is várhatóan követi a Federal Reserve megkezdte gazdaságsegítő kamatcsökkentéseket.
A Barclays stratégái szerint az európai részvények egyszerűen lekerültek a befektetők radarjáról, és az EKB kamatvágásai sem valószínű, hogy javítanak a helyzeten, hacsak Európa nem kötelezi el magát erősebben a gazdaságösztönzés mellett. Ismeretes: az utóbbi hetek legnagyobb figyelmet kapott hírfolyama a pénzügyi piacokon a Kínában, a világ második legnagyobb gazdaságában tervezett költségvetési ösztönzésről szólt.
A pillanatnyi költségvetési és monetáris politikai helyzet természetesen nem azonos a strukturális mélységű versenyképességgel, az utóbbiról azonban sokat elmond a tőzsdeindexek dinamikája közti tovább nyíló különbség. Még akkor is, ha az amerikai indexben hatalmas súlyúak az Európából hiányzó technológiai óriáscégek (sőt ez a tény még inkább kiemeli a különbséget).
Az európai tőkepiac versenyképességét javítaná, de eddig kevés látható sikerrel
az európai tőkepiaci unió, amelynek fejlesztését a magyar EU-elnökség is kiemelt feladatnak tekinti.
Az európaiak sokat takarítanak meg, még többet is, mint az amerikaiak, de nincs egy hatékony, biztonságos és népszerű piacuk, ahol egyebet is vásárolhatnának nyugodtan, mint állampapírt – így az amerikaiak vagyona gyorsabban növekszik.
Ami a vállalati eredményeket illeti, pillanatnyilag ezek sem az európaiak mellett szólnak – írta a Bloomberg, a Barclays adataira hivatkozva: az egy részvényre eső eredmény a Stoxx 600 vállalatai esetében átlag 2,6 százalékkal emelkedhet, míg az S&P 500 esetében 4,7 százalékkal. Európa gyenge pontjai különösen az autók és a luxustermékek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.