Az amerikai szocializmus legyőzi az európai kapitalizmust a sportban – írja csúfondárosan a The Wall Street Journal annak kapcsán, hogy az Európai Unió Bírósága nemrégiben kimondta: a transzferszabályzat egyes pontjai sértik az uniós jogot, s Lassana Diarra labdarúgó pert nyert a FIFA ellen. Az ítélet földindulásszerű változásokat hozhat az európai átigazolási piacon. Ám ennél jóval messzebbre mutat.
Ironikus, hogy a tengerentúlon, ahol hódít a szabad piac szelleme, olyan elit ligákban, mint az NFL vagy az NBA, erős mechanizmusok egyenlítik ki a versenyhátrányokat, míg Európában, amely a jóléti állam bölcsője, az erős klubok akadálytalanul taposhatják el a kisebbeket.
Az Egyesült Államokban a sportklubok tulajdonosai nagy pénzeket fektetnek a csapataikba, a jó szereplés és a profit reményében, de kénytelenek megosztani a sportközvetítési szerződésekből származó bevételeket. A közös kalap a gyengébb csapatok számára előnyös. Hasonló a draftrendszer szerepe, amely minden évben a leggyengébb csapatoknak kínálja először ígéretes főiskolai vagy középiskolás játékosokat.
Európában ezzel szemben a klubok felnevelik a fiatalokat, s addig tartják szerződésben a játékosokat, amíg a rivális ki nem fizeti az átigazolási díjat. Ami
arra készteti a gazdag klubokat, hogy minden tehetséget elraboljanak.
Akár felvásárlás útján, mint a Real Madrid, akár akadémiai rendszerben, mint a Barcelona.
Érdekes közgazdasági kutatások arra jutottak, hogy
a sportteljesítmény és a jövedelmezőség az európai labdarúgásban elszakadt egymástól,
vagyis nem a gólokon múlik a profit.
Az is feltűnő, hogy a globális labdarúgás évente 41 milliárd dollárt termel a Deloitte becslése szerint, ami csak kétszer annyi, mint az NFL pénzügyi teljesítménye, miközben nyolcszor annyi szurkolója van. A legnagyobb szakadék a médiajogok terén tátong. Az NFL és az NBA közvetítései együttesen évente körülbelül 19 milliárd dollárt érnek, míg a Premier League és az UEFA Bajnokok Ligája együtt összesen bő 4 milliárd dollárt hoz – az Ampere Analysis szerint.
Európában mindenkinek az a legfontosabb, hogy meccseket nyerjen, nem értik, hogy egy közös terméket árulunk
– mondta Xavi Puyada, a kontinens legjobb klubkosárlabda-bajnoksága, az Euroliga pénzügyi igazgatója. A liga 18 csapata együttesen évente 540 millió dollárt keres, szemben az NBA 11 milliárd dollárjával, s
az európai kosárcsapatok többsége veszteséges.
Most azt célozzák, hogy a sztárcsapatok megzabolázásával, s a kisebb klubok támogatásával, amerikai mintára, kiegyensúlyozottabb versenyt alakítsanak ki.
A Diarra-ügy felveti annak kockázatát is, hogy a játékosok sikeresen felbonthatják szerződésüket. Az átigazolási díjak zuhanhatnak, megtorpedózva a közepes méretű klubok fő bevételi forrását, és még több hatalmat adva a sztároknak, hogy nagy béreket préseljenek ki a leggazdagabb csapatokból.
Egyrészt megszűnik a hosszabb szerződések adta stabilitás, másrészt, ha a szerződésükből kilépő játékosok ingyen váltanak klubot, akkor az átigazolási díjuk kiesik a körforgásból, ami hosszabb távon a fizetések masszív csökkenéséhez vezethet.
Azok az egyesületek pedig, amelyek gazdaságilag arra építik a működésüket, hogy kinevelnek vagy olcsón vesznek fiatal játékosokat, hogy aztán nagy haszonnal értékesítsék őket, igen komoly válságba kerülhetnek egy ilyen rendszerben, hiszen a bevételeik nagy részétől elesnének, ha az érvényes szerződéssel rendelkező futballistáik ingyen távozhatnának.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.