A német gazdaság megmentője lehet a kormányválság

Az előző héten minden figyelem az Egyesült Államok elnöki és kongresszusi választására irányult, amely a republikánus párt elsöprő győzelmével és az amerikai részvénypiacok felpattanásával végződött, de közben Európában is egy rendkívül fontos esemény történt. Szerda reggel, az amerikai választási eredmények napján a német kancellár, Olaf Scholz menesztette Christian Lindner pénzügyminisztert, aki a koalíciós partner FDP elnöke, ezzel gyakorlatilag felbomlasztva az eddig is megosztott SPD–FDP–Zöldek kormányzó koalíciót. 

Scholz januárra bizalmi szavazást indítványozott a német parlamentben (azóta felvetette, hogy ez már karácsony előtt megtörténhet), amelyet minden bizonnyal előrehozott választás fog követni 81 napon belül.

A kancellár és a pénzügyminiszter konfliktusának oka a német gazdaság gyengélkedése, amely szinte képtelennek látszik kimászni a recesszióból. A koalíciós partnerek kapcsolata már régen megromlott, de a kormányváltás kiváltó oka Lindner javaslata volt: a piacpárti FDP elnöke személyi és vállalati adócsökkentéseket indítványozott a szociális juttatások csökkentéséből finanszírozva, és deregulációt a piaci beruházásokat ösztönözve, amely természetesen elfogadhatatlan volt az SPD és a Zöldek számára. Scholz ezzel szemben a német alkotmányban szereplő költségvetési deficit limitjének felfüggesztését támogatta, hogy fiskális stimulusra vonatkozó terveit adósságból finanszírozhassa a német kormány, amelyet Lindner teljes mértékben elutasított.

Az új kormánykoalíció ugyanazokkal a problémákkal néz szembe

Az iparra és exportra támaszkodó német gazdaság gyengélkedése évek óta tartó probléma: a Covid-válság által okozott ellátásilánc-problémák és a német termékek iránt csökkenő kereslet keményebben ütötte meg a német gazdaságot, mint európai szomszédjait vagy az Egyesült Államokat. Az orosz–ukrán háborút követően megugró energiaárak és Kína irányváltása, amely a német termékek első számú vásárlójából a legnagyobb riválissá vált olyan szektorokban, mint az autógyártás vagy az ipari robotok, tovább gyengíti a német termékek nemzetközi versenyképességét. Erre a helyzetre érkezett Donald Trump győzelme, aki kampánya során azt ígérte, hogy mindenre kiterjedő, 20 százalékos vámmal fogja súlytani az európai termékeket is.

A felmérések alapján a legnépszerűbb párt, a kereszténydemokrata CDU alakíthat kormányt, de több mint valószínű, hogy a testvérpárt CSU mellett további koalíciópartnert kell találniuk, valószínűleg a jelenleg kormányzó pártok közül. Kérdés, hogy az új koalíció hogyan tud változtatni a gyengélkedő német gazdaság kilátásain. A CDU elnöke, Friedrich Merz papíron elkötelezett a deficitlimit mellet, és pártja mindig is büszke védelmezője volt a „schwarze Null”-nak, azaz a költségvetési egyensúlynak, hiszen 2009-ben maga Angela Merkel, a CDU élén álló akkori kancellár kormányzása alatt került az alkotmányba a korlátozás.

Egyre több kritika éri a költségvetési szigort a német gazdaság gyengélkedésének okaként, miközben más országok, mint például az Egyesült Államok, a versenyképesség és a növekedés jegyében növeli államadósságát, jócskán maga mögött hagyva Németországot. Pozitíumnak tudható be, hogy az elmúlt időszakban adott interjúiban Merz már mutatott hajlandóságot a limit módosítására. A CDU elszántsága mellett azonban technikai korlátai is lehetnek a lazább költségvetési politikának, ugyanis az alkotmány megváltoztatásához kétharmados többségre van szükség. Míg az SPD és a Zöldek is Merz mellé állhatnak a limit módosítása esetén, a szélsőjobboldali AFD és a szélsőbaloldali BSW együttműködése közel sem biztos, ha a két radikális párt együtt 33 százalék fölötti eredményt ér el.

Egész Európa Németországra vár

A vita eredménye erősen meghatározhatja Németország és az EU következő éveit is. Ha sikerül elfogadtatni egy lazább költségvetési politikát támogató alkotmánymódosítást, az állami beruházások megnövekedése beindíthatja a német motort. Ugyanis emellett EU-szinten növekedik az igény a fiskális intézkedések irányának megváltoztatására, az állami beruházások növelésére és a privátszféra deregulációjára. A korábbi EKB-elnök, Mario Draghi által írt jelentés az EU versenyképességének fejlesztésére több százmilliárd eurós beruházásnövelést javasol a technológiai szektorba és az innováció támogatására.
A német költségvetési lazítás lehet az első lépés az európai gazdaság feltámasztására, így a piac éles szemekkel figyeli majd az előrehozott választásokat és a CDU–CSU terveit. Ha megvalósul a költségvetési szigor enyhítése, az a német és az európai részvénypiacok felpattanását eredményezheti, viszont a német kötvényhozamok emelkedését is magával hozza.