Egy éve létezik azonnali fizetés

Holnap lesz egy éve, hogy Magyarországon elindult az azonnali fizetési rendszer (afr).

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által kezdeményezett fizetési rendszer abból a szempontból számít unikálisnak a világban, hogy más országokkal szemben Magyarországon a teljes bankrendszer átállt a hét minden napján, 24 órában, maximum 5 másodperc alatt lebonyolódó átutalásokra – a legtöbb helyen a világban ez a szolgáltatás önkéntes alapon zajlik, a csatlakozók az ügyfeleik jobb kiszolgálása érdekében döntenek az azonnali átutalás bevezetéséről.

Kevés adat áll még rendelkezésre a folyamatok pontos értékeléséhez, a jegybank egyelőre csupán a harmadik negyedévi adatokat közölte.

Ráadásul az új és új elemeket csak fokozatosan vezetik be.

Legutóbb, 2020. szeptember elsejétől, a vállalati kötegelt, valamint az értéknapos és a rendszeres átutalások kerültek be a rendszerbe. Az adatok azt mutatják, hogy az azonnali fizetés valóban teret nyert az átutalási forgalomban. A harmadik negyedévben 32,8 millió tranzakciót indítottak az afr-ben, ez 5,1 százalékkal haladta meg a második negyedév adatait; ezek szerint a lakossági átutalások több mint 90 százaléka ebben a rendszerben történik. Ha pedig azt nézzük, hogy a 10 millió forint alatti átutalások értékében – hiszen ekkora összeghatárig lehet használni a rendszert – a harmadik negyedévi 6195 milliárd forintos forgalom mekkora arányt képvisel, akkor 43,6 százalékos az afr-tranzakciók súlya.

A vállalati tranzakciók nagyobb arányú bekapcsolódása után ez a részesedés vélhetően tovább nő.

A jegybank egyik célja az volt, hogy az afr „kötelező” jellege révén a hazai hagyományos pénzforgalmi szolgáltatók erősítsék pozíciójukat a bankfüggetlen fintech és bigtech cégekkel szemben, amelyek több – jellemzően ázsiai – országban

lényegében átvették a felügyeletet a pénzforgalom nagy része felett.

Az MNB terveinek sikerét, az azonnali fizetési rendszer társadalmasítását ugyanakkor egyelőre blokkolja, hogy a megoldás nem tud elterjedni a fizetési forgalomban, aminek – a technológiai nehézségeken túl – a tranzakciós illeték (trill) az oka. Míg a bankkártyás forgalom után a pénzintézetek a kibocsátott kártyák számához köthető trillátalányt fizetnek, addig az afr esetében tranzakciónként vetik ki az illetéket – csak a 20 ezer forint alatti lakossági utalások mentesek ez alól.

A jegybanki felosztás nem ad lehetőséget pontos számításra, hogy mekkora illetékfizetéstől mentesít összességében a szabályozás, mivel az MNB a 0–10 és a 10–50 ezer forint közötti egyedi utalásokat mutatja be. Ha a tavalyi harmadik negyedévben az átutalások számának 63,3 százalékát kitevő, maximum 50 ezer forintos utalások teljes értékével számolunk (bár az említett 20 ezer forint a határ, ráadásul csak a lakossági tranzakciókra), abban az esetben is 2,1 milliárd forint lenne a be nem fizetendő illeték mértéke. Összehasonlításképp: az 50 ezer és 1 millió forint közötti átutalások után a tavalyi harmadik negyedévben 14,7 milliárd forint az illetékfizetési kötelezettség.

Ilyen tételek mellett rendkívül nehéz meglépni az MNB által elvárt csomagárazást, amelytől a jegybank az azonnali fizetés még nagyobb térnyerését várja, azt, hogy a mindennapi pénzforgalomban is általánossá váljon a pénzátadás-pénzküldés afr-es módja. A hazai pénzintézetek ugyan megkezdték az átutalási, kártyás fizetési és készpénzfelvételi tranzakciókat mindössze egyetlen, fix havi díj fejében ingyen kínáló lakossági számlacsomagok összeállítását, ám ezek árazása épp a trill miatt jelenleg olyan magas, hogy a keveset tranzaktáló ügyfélnek bizonyosan nem éri meg ezekből választani – s amíg ez így lesz, addig a trillmentes tranzakciókat kínáló alternatív szolgáltatók versenyelőnye megmarad.