Piaci alapú finanszírozás a cél

Visszatérő kritika a futballklubok­kal szemben, hogy piaci alapú sportfinanszírozás híján marad az állami lélegeztetőgép. Jogos a bírálat?

Egyedi helyzetben vagyunk, hiszen ez az ország legnépszerűbb sportklubja, a magyar lakosság 20 százaléka, csaknem kétmillió ember szimpatizál a Ferencvárossal. Ez mindenképpen fontos tényezővé teszi a Fradit. Pedig nehéz helyzetben vettük át az irányítást 2011-ben, többhavi bérelmaradások és ki nem fizetett közüzemi számlák voltak, a bemutatkozó sajtótájékoztató után például a szolgáltatóhoz rohantunk, hogy ne kapcsolják ki a gázt.

Ehhez képest ma már egy impozáns stadion skyboxában beszélgetünk.

Hosszú volt az út. Kubatov Gábor elnök is azt mondta, az első, hogy átlátható viszonyok legyenek, ezért megbíztuk az EY-t, hogy világítsa át az egyesület működését. Onnantól lehetett csak építkezni, hogy megbizonyosodtunk róla, több csontváz már nem esik ki a szekrényből. Azt gondoltuk mintegy nyolc esztendeje, ha majd rend lesz a gazdálkodásban, rend lesz a klubban, akkor jönnek a támogatók, akik megtisztelnek bennünket a bizalmukkal, ránk bízzák a pénzüket, és ami ennél még sokkal többet ér, ránk bízzák a nevüket. Gyakran beszélgettünk arról édesapámmal, aki 1952 és 1966 között futballozott a Ferencvárosban, hogy régen máshogy működött a futball. Ha jól teljesítettek, az volt az extra motiváció, hogy többet lehet Nyugatra utazni, kevesebbet kell ­autóra várni, talán lakást is könnyebben kapnak.

Eközben Angliában vagy Olaszországban mások voltak a mozgatórugók, ide akar kilyukadni?

Valóban, ekkorra a nyugat-­európai kapitalista országok már rájöttek, hogy egyetlen könnyűzenei koncertre sincs minden héten akkora igény, mint arra a 11 „zenészre”, aki a labdát kergeti. Ezért elkezdték márkaként építeni a futballklubokat, nálunk viszont a 90-es évekig senki sem gondolt egy focicsapatra úgy, mint mondjuk a Coca-Colára. Apámék 1965-ben még a Juventust verték meg a VVK-döntőben, ám az említett úton járva a Juve multinacionális vállalat lett, olyan magasságokba jutott, hogy onnan lenézve nem is látszunk. Nem azért szurkolnak a csapatnak az emberek, mert Torinóban élnek, a brand Észak-Amerikából és a Távol-Keletről is milliókat vonz. Akkorára nyílt az olló, hogy már nem zárulhat be, ettől persze a kelet-közép-európai régió klubjainak is lehetnek terveik.

Gyakran elhangzik, hogy a stadionépítésektől még nem lesz jobb a magyar foci.

Pedig a Groupama Arénával pénzt keresett az állam. Mivel a hat plusz két hektáros területen a régi stadionhoz képest kilencven fokkal elforgattuk az újat, felszabadult egy értékes terület az Üllői út és a Könyves Kálmán körút sarkán, amelyen ma már a Telekom székháza áll. Több helyen is elmondtuk már, de foglaljuk össze röviden a lényeget: a magyar állam ingyen felépítette a Groupama Arénát, és keresett még további nyolcmilliárd forintot ezzel az ingatlanfejlesztéssel.

Bár a Ferencváros a legnépszerűbb klub, gyakori látvány a foghíjas tribün. Mi a cél a nézőszám emelése terén?

Folyamatosan növekszik a nézőszám, ebben a bajnokságban már tízezer fölött jár a hazai átlag. Meg kell tudni szólítani az embereket. Elgondolkodtató, hogy minden korosztályban az FTC támogatottsága a legnagyobb, de az előnyünk a fiatalok köré­ben a legkisebb. Mindent megteszünk, a 2015-ben elindított MOB Fair Play-díjas Fradi-suli programunkkal is elérünk évente több tízezer gyereket: a Fradi sportolói, köztük labdarúgók, élménybeszámolót tartanak a lurkóknak, beszélnek a tanulás és a sport fontosságáról, a sportszerűségről, és meghívjuk őket a családi szektorba, hogy bővítsük a bázist. Ettől persze még a játék minősége a lényeg, de jobb érzés kulturált környezetben szurkolni, mint bokáig álló vizeletben lépkedni.

Megosztotta a drukkereket a vénaszkenner, a B típusú szurkolókártyához viszont már nem kell szkennelni. Érdemes volt kompromisszumot kötni?

Onnan indultunk, hogy balhé volt balhé hátán félbeszakadt meccsel, szurkolói rendbontások sorával. Márpedig egy szponzor nem adja a nevét a balhéhoz vagy a rasszizmushoz. Nem beszélve arról, hogy a nemzetközi porondról kizárhattak volna bennünket. A közös célért pedig mindkét fél félretette a sérelmeit, korrekt a viszony, de ehhez ennyi időnek el kellett telnie.

A sikeres nemzetközi szereplésnél azonban semmi sem vonzaná jobban a drukkereket.

Ha keresztre feszítenek is a szurkolók, akkor is elmondom: ezzel a háttérrel – gondolok itt a keret és a stáb mellett a stadionra, az edzőközpontra – reális, elvárható cél az Európa-liga főtáblája. A szponzori bevételek mellett stratégiai cél, hogy adjunk el játékost a magyarnál erősebb bajnokságba. Muhamed Besic, Somália, Nagy Ádám, Cristian Ramírez, Nagy Dominik esete mind-mind jó példa erre. A Ferencváros általuk is vonzó célpont lehet egy dél-amerikai, afrikai vagy kelet-európai légiósnak, mert látja, hogy ha játszik nálunk egy-két jó szezont, innen akár Anglia vagy Olaszország is elérhető.

Míg a Vidi Armin Hodzic személyében 2,4 millióért is igazolt már, addig az FTC 600 ezer eurónál többet még nem költött, Davide Lanzafame került ennyibe. Nem tudják, vagy nem akarják nagyobbra nyitni a pénztárcát?

Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Ha 24-25 millió euróból gazdálkodnánk, a Bajnokok Ligája akkor sem lenne magától értetődő, olyannyira elszabadultak az árak. Az átigazolásokról mindig közösen döntünk, ha Thomas Doll rámutatott egy játékosra, nem feltétlenül szerződtettük le másnap, ez Szerhij Rebrovnál sincs másképp. A korábbi futballistáink közül a sportkoordinátori szerepkört betöltő Hajnal Tamásnak nagy szerepe van az átigazolásokban, egy másik egykori kedvenc, Vladan Cukic pedig a scouthálózat tagjaként a délszláv területért felel.

Az utánpótlásképzésre térve: 12-13 évesen még nemzetközi szinten is versenyképesek a legnagyobb tehetségek, de utána nem teljesednek ki. Miért?

A fejlődési görbe meghatározó szakasza a 14–16 esztendős kor, sok minden ilyenkor dől el. Fontos, hogy a megfelelő szakemberek foglalkozzanak ebben a szakaszban a fiatalokkal, de a szülők szerepe is hangsúlyos. Sokat árthat az, aki nem elég türelmes, nem a gyerek érdekét nézi, hanem az első szóra elviszi egy másik klubhoz, amint komolyabb összeggel kecsegtetnek. Sokan tanulhatnának Somália példájából, aki úgy érkezett 2012-ben Brazíliából, hogy valószínűleg addig Rio államot se gyakran hagyta el. Már rég beverekedte magát a csapatba, de még mindig Ford Fiestával járt, amit keresett, mind félretette. Az egy dolog, hogy 2015-ben a francia bajnokságba igazolt innen, de azt is meg lehet nézni, hány budapesti lakás árát spórolta meg a Fradi játékosaként.

Sokakat érdekel a Böde-ügy. Megy vagy marad a „madocsai Messi”?

A Fradinál van hat és fél éve, rengeteget adott a Ferencvárosnak, de rengeteget is köszönhet neki, itt lett nagy név, innen lett válogatott. Már a 33. évét tapossa, és van egy fizikuma, de ha az edző azt mondja, olyan stílust preferál, amelyben kevesebb perc jut neki, akkor azt tudomásul kell vennie. Egy edző-játékos viszonyban az edző a főnök, ezzel a csapatkapitánynak kell a leginkább tisztában lennie. Nincs negligálva Böde Dániel, szerződése van a Ferencvárossal, számít is rá a klub. Ettől persze még jöhet egy olyan ajánlat, amely neki és nekünk is jó.

A teljes interjú a Világgazdaság keddi számában olvasható