Katari vb: zsarolások, atrocitások, letartóztatások, halálesetek – ez már nem a fociról szól

A futball mostanra sokkal több lett, mint sport, a hétköznapokra gyakorolt hatásait szinte minden ember érzékeli. Kohéziós ereje minden másnál nagyobb, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA ambiciózus elképzelése szerint a jelenleg zajló katari világbajnokság december 18-i döntőjét a Föld népességének több mint 60 százaléka követheti, azaz a helyszínen és a televíziók előtt ötmilliárdan nézhetik. 

A foci az utóbbi évtizedben hatalmas üzletággá vált, a házigazda 

A féktelen pénzköltés azonban súlyos áldozatokkal járt, a brit The Guardian korábban 6750 dél-ázsiai vendégmunkás haláláról írt az előkészületek során, amit a szervezők eddig tagadtak, mondván „csupán” 37-en vesztették életüket, tegnap viszont kiderült, hazudtak. A szervezőbizottság vezetője, Hassan al-Thawadi ugyanis a Cristiano Ronaldót is meginterjúvoló angol Piers Morgannek elárulta, legalább 400-500 külföldi dolgozó hunyt el az építkezések közben.

A vb keddi játéknapja egyébként sem a mérkőzésekről marad emlékezetes – noha az immár nyolcaddöntős Szenegál Ecuadorral kifejezetten élvezetes találkozót játszott –, hanem az újabb balhékról. Ahogy arra számítani lehetett, a továbbjutásról döntő Irán–Egyesült Államok-meccs több volt szimpla rangadónál. 

A Világgazdaság e párharc felvezetéseként megírta: az iráni vezetés családjaik megkínzásával zsarolta meg a válogatott tagjait, hogy ezúttal ne tiltakozzanak a kezdés előtt, és átéléssel énekeljék az ország himnuszát. A játékosoknak végül muszáj volt engedelmeskedniük, habár többük lehajtott fejjel tette meg. Az összecsapást 1-0-ra nyerték meg az amerikaiak, akik a kieséses szakaszban folytathatják, az irániak pedig kiestek. 

Eközben a Katarba küldött iráni biztonsági szolgálat tisztjei a helyi rendőrség asszisztálása mellett szorgosan tették a dolgukat, a rezsim ellen bármilyen módon tiltakozókat már a stadion körül tetten érték, többjüket hozzátartozóik szeme láttára bántalmazták. Volt olyan iráni szurkoló, aki néhány pofonnal megúszta, más viszont kisebb verést kapott, amiért az állami propagandával szembemenve rossz zászlóval jelent meg, vagy ruházatán tiltott szimbólumokat viselt, esetleg a nők egyenjogúságával ért egyet. Egy amerikai drukkert azért dobtak ki a létesítményből, mert a homoszexualitásra utaló szivárványos csuklószorítót viselt.

A Dohában tartózkodó iráni szimpatizánsok között is van bőven kormánypárti, ám róluk meg az a hír járja, egyenesen a kormánytól kapják a fizetésüket, hogy azt terjesszék, az országukban minden szép és jó. Egy tévéstáb megpróbálta kideríteni, mit tudnak kedvenceikről az Iráni Iszlám Köztársaság emblémájával ellátott zászlót lobogtató szurkolók, ám azzal szembesült, hogy még a nyelvet sem beszélő indiaiak és pakisztániak. 

A tornát megelőzően a helyi hatóságokkal összetűzésbe keveredő dán riportert, Rasmus Tantholdtot azért vették őrizetbe, mert megörökítette a pillanatot, amikor a kormányellenes irániakat honfitársaik megtámadták. Csakúgy, mint korábban, most is össze akarták törni a kameráját. 

Mint ismert, Iránban szeptember óta tartanak az erőszakba torkolló lázadások. Az indulatokat az váltotta ki, hogy egy 22 éves nő, Mahsa Amini meghalt a rendőrségi őrizetben, ahová az öltözködési szabályok megszegése miatt került. Azóta Mahsa lett a felkelés szimbóluma, Katarban többen kiengedett hajjal és a nevével ellátott mezben protestáltak a tüntetők mellett. A rezsim ellen az iráni válogatott tagjai is gyakran felszólalnak a közösségi médiában, sőt a sajtótájékoztatókat is erre használják, a legutóbbi, 75 perces médiaeseményen például egy szó sem esett a labdarúgásról.

A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor egy másik témában ugyan, de megjegyezte, a foci nem politika, és a FIFA is arra kérte a csapatokat, hogy a játékkal foglalkozzanak inkább, ám a katari világbajnokságon éppen az ellenkezője bizonyosodik be.