Három lehet a holland igazság is: kiszivárgott dokumentumok ha nem is bizonyítják, de erősen sugallják, hogy amikor az angol Chelsea-t birtokolta, Roman Abramovics több mint százmillió euróval pénzelte a Vitesse Arnhem holland focicsapatot ism megszegve ezzel azt a szabályt, hogy ne legyen befolyása második klubra.
Örök eredetkérdés, hogy miből is keletkezett Abramovics hatalmas vagyona. Nos, a szülei korai halála miatt előbb nagybátyja, majd nagyszülei nevelte későbbi oligarcha a tanulmányai befejezése után játékimporttal, kőolajjal és gázzal kezdett foglalkozni, ami a Szovjetunió szétesésekor számtalan lehetőséggel kecsegtetett. Meredeken felfelé ívelő pályáján találkozott Borisz Berezovszkijjal, Borisz Jelcinnel, és bekerült a Szibnyeft igazgatótanácsába,
az ezredfordulóra pedig már 1,4 milliárd dollárra (484 milliárd forintra) becsülték a vagyonát. Közben vállalt területi politikai feladatokat is,
Vlagyimir Putyin egyik angol nyelvű életrajzában apa-fiú minőségűként írták le a kapcsolatukat.
Miközben nagypályásnak számított gyakorlatilag mindenhol, Oroszországban gyökereztek az üzletei, ő maga viszont Londonban élt jó ideje, azaz 2003-ban szinte helyiként vásárolta meg a Chelsea-t.
A mindig jó, de trófeákat addig ritkán nyerő labdarúgó-egyesületnek előbb eltüntette az adósságait, később pedig feneketlen pénztárcája révén nemcsak Anglia, hanem Európa meghatározó és nyerő klubjává formálta: becslések szerint úgy 2 milliárd fontot (854 milliárd forintot) költött rá.
Aztán jött az orosz–ukrán háború, amelyről Abramovics hiába tudhatott előre, a Bloomberg úgy véli, a vagyona felét mégis elbukta, ami így 7,8 milliárd dollárra (2699 milliárd forintra) olvadt. Ráadásul a Nagy-Britanniában az orosz oligarchákra kivetett szankciók miatt el kellett adnia a Chelsea-t is, amelyet az észak-amerikai baseballbajnokságban, az MLB-ben szereplő Los Angeles Dodgers tulajdonosa, Todd Boehly vett meg egy-két üzlettársával.
Abramovics idejében a szakmai felemelkedés részeként a Chelsea számos külföldi csapattal kötött együttműködési megállapodásokat,
amelyek részeként kikölcsönözte a tehetséges, de a Premier League-re és a Bajnokok Ligájára még nem kész játékosait – például a holland élvonalban versenyző Vitesse-hez. A focikedvelőknek ismerős szerb Nemanja Matic és a jelenleg is angol válogatott Mason Mount is megfordult itt egy-egy idény erejéig. Ám mint kiderült, másról is szólt a koprodukció.
A jelentős játékosmozgás nyomán a Holland Labdarúgó-szövetség (KNVB) 2010-ben, majd 2014–2015-ben is vizsgálódott, a mostani tehát már a harmadik nekifutás. Ezúttal az pörgette fel az eseményeket, hogy a Cipruson működő offshore-szolgáltató, a MeritServus adatszivárgása nyomán olyan dokumentumok is előkerültek, amelyek feltárják a Vitesse-t valójában pénzelő szervezetek hálóját.
A korábbi vizsgálatok addig jutottak, hogy a Vitesse-t a Virgin-szigeteken bejegyzett Marindale Trading Ltd. üzemelteti, amely az előző klubtulajdonoshoz, a szintén orosz Alekszandr Csigirinszkijhez köthető, ugyanakkor Ambramovicshoz vezető szálakat nem találtak. Az újdonság, hogy a finanszírozási láncolat nem ért véget a Marindale-lel, amely sorozatos kölcsönök formájában másik két, Virgin-szigeteken bejegyzett cégtől, az Ovington Worldwide-tól és a Wotton Overseastől kapott forrásokat, ezek pedig ciprusi székhelyű befektetési alapokhoz tartoztak, amelyeknek egyedüli haszonélvezője viszont már Abramovics volt.
A felgöngyölített tranzakciók szerint 2010 és 2016 között legalább 117 millió euró (43,4 milliárd forint) került ezen a láncolaton keresztül Abramovicstól a Vitesse-hez, útközben megjárva olyan adóparadicsomokat, mint például Belize.
Amikor a Londonból működő nonprofit hírszervezettel, a Bureau of Investigative Journalismmel összedolgozva a The Guardian brit napilap megszerezte a dokumentumokat, és beszámolt róluk a KNVB-nek, a holland szövetség meglepetten fogadta a fejleményeket, mert a Vitesse korábban azt állította, hogy nem volt tudomása arról, a Marindale honnan szerezte az eltartásához szükséges pénzt.
A holland klub a 2000-es évek elején súlyos anyagi gondokkal küzdött, 2008-ban már nem is tudta fizetni a hitelrészleteit, és majdnem csődbe ment. Ekkor került képbe Merab Jordania korábbi grúz válogatott játékos, majd szövetségi elnök, aki a Vitesse által a holland foci első külföldi tulajdonosa lett.
Nem mellesleg pedig jó barátságot ápolt Abramoviccsal, aki a feltevések alapján a csapat megvásárlásához is hozzájárult. A kapcsolat azonban idővel megromlott, mert a vélt pénzügyi és hivatalos játékosmozgás fejében – Jordania később visszavont vádja szerint – a Chelsea nem engedte, hogy a Vitesse megnyerje a holland bajnokságot.
Tudniillik az akkortájt Angliában szintén bajnoki címekért versengő Chelsea-hez hasonlóan a csapat a Bajnokok Ligájában indulhatott volna, csakhogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) akkor még szigorúan tiltotta, hogy összekapcsolható pénzügyi hátterű klubok egyazon nemzetközi sorozatban versenyezzenek.
Jordania után a Vitesse-tulajdonosok sorában a már említett orosz Csigirinszkij, majd honfitársa, Valerij Ojf következett – mindketten Abramovics-kedvelők.
Jelenleg pedig az amerikai Common Group érdeklődik az egyesület iránt, amely a 18 csapatos holland élvonalban, az Eredivisie-ben senkitől sem zavartatva az unalmas 12. helyen zárt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.