Abramovics és a titkos 117 millió euró – kémtörténet egy holland kis csapat nyomán

Három lehet a holland igazság is: kiszivárgott dokumentumok ha nem is bizonyítják, de erősen sugallják, hogy amikor az angol Chelsea-t birtokolta, Roman Abramovics több mint százmillió euróval pénzelte a Vitesse Arnhem holland focicsapatot ism megszegve ezzel azt a szabályt, hogy ne legyen befolyása második klubra.

Örök eredetkérdés, hogy miből is keletkezett Abramovics hatalmas vagyona. Nos, a szülei korai halála miatt előbb nagybátyja, majd nagyszülei nevelte későbbi oligarcha a tanulmányai befejezése után játékimporttal, kőolajjal és gázzal kezdett foglalkozni, ami a Szovjetunió szétesésekor számtalan lehetőséggel kecsegtetett. Meredeken felfelé ívelő pályáján találkozott Borisz Berezovszkijjal, Borisz Jelcinnel, és bekerült a Szibnyeft igazgatótanácsába, 

Vlagyimir Putyin egyik angol nyelvű életrajzában apa-fiú minőségűként írták le a kapcsolatukat.

Miközben nagypályásnak számított gyakorlatilag mindenhol, Oroszországban gyökereztek az üzletei, ő maga viszont Londonban élt jó ideje, azaz 2003-ban szinte helyiként vásárolta meg a Chelsea-t. 

Miért kellett eladnia a Chelsea-t?

A mindig jó, de trófeákat addig ritkán nyerő labdarúgó-egyesületnek előbb eltüntette az adósságait, később pedig feneketlen pénztárcája révén nemcsak Anglia, hanem Európa meghatározó és nyerő klubjává formálta: becslések szerint úgy 2 milliárd fontot (854 milliárd forintot) költött rá. 

Aztán jött az orosz–ukrán háború, amelyről Abramovics hiába tudhatott előre, a Bloomberg úgy véli, a vagyona felét mégis elbukta, ami így 7,8 milliárd dollárra (2699 milliárd forintra) olvadt. Ráadásul a Nagy-Britanniában az orosz oligarchákra kivetett szankciók miatt el kellett adnia a Chelsea-t is, amelyet az észak-amerikai baseballbajnokságban, az MLB-ben szereplő Los Angeles Dodgers tulajdonosa, Todd Boehly vett meg egy-két üzlettársával.

amelyek részeként kikölcsönözte a tehetséges, de a Premier League-re és a Bajnokok Ligájára még nem kész játékosait – például a holland élvonalban versenyző Vitesse-hez. A focikedvelőknek ismerős szerb Nemanja Matic és a jelenleg is angol válogatott Mason Mount is megfordult itt egy-egy idény erejéig. Ám mint kiderült, másról is szólt a koprodukció.

Mik a bizonyítékok?

A jelentős játékosmozgás nyomán a Holland Labdarúgó-szövetség (KNVB) 2010-ben, majd 2014–2015-ben is vizsgálódott, a mostani tehát már a harmadik nekifutás. Ezúttal az pörgette fel az eseményeket, hogy a Cipruson működő offshore-szolgáltató, a MeritServus adatszivárgása nyomán olyan dokumentumok is előkerültek, amelyek feltárják a Vitesse-t valójában pénzelő szervezetek hálóját. 

A korábbi vizsgálatok addig jutottak, hogy a Vitesse-t a Virgin-szigeteken bejegyzett Marindale Trading Ltd. üzemelteti, amely az előző klubtulajdonoshoz, a szintén orosz Alekszandr Csigirinszkijhez köthető, ugyanakkor Ambramovicshoz vezető szálakat nem találtak. Az újdonság, hogy a finanszírozási láncolat nem ért véget a Marindale-lel, amely sorozatos kölcsönök formájában másik két, Virgin-szigeteken bejegyzett cégtől, az Ovington Worldwide-tól és a Wotton Overseastől kapott forrásokat, ezek pedig ciprusi székhelyű befektetési alapokhoz tartoztak, amelyeknek egyedüli haszonélvezője viszont már Abramovics volt.

Amikor a Londonból működő nonprofit hírszervezettel, a Bureau of Investigative Journalismmel összedolgozva a The Guardian brit napilap megszerezte a dokumentumokat, és beszámolt róluk a KNVB-nek, a holland szövetség meglepetten fogadta a fejleményeket, mert a Vitesse korábban azt állította, hogy nem volt tudomása arról, a Marindale honnan szerezte az eltartásához szükséges pénzt. 

Miért nem nyerhette meg a bajnokságot a Vitesse? 

A holland klub a 2000-es évek elején súlyos anyagi gondokkal küzdött, 2008-ban már nem is tudta fizetni a hitelrészleteit, és majdnem csődbe ment. Ekkor került képbe Merab Jordania korábbi grúz válogatott játékos, majd szövetségi elnök, aki a Vitesse által a holland foci első külföldi tulajdonosa lett. 

Nem mellesleg pedig jó barátságot ápolt Abramoviccsal, aki a feltevések alapján a csapat megvásárlásához is hozzájárult. A kapcsolat azonban idővel megromlott, mert a vélt pénzügyi és hivatalos játékosmozgás fejében – Jordania később visszavont vádja szerint – a Chelsea nem engedte, hogy a Vitesse megnyerje a holland bajnokságot. 

Tudniillik az akkortájt Angliában szintén bajnoki címekért versengő Chelsea-hez hasonlóan a csapat a Bajnokok Ligájában indulhatott volna, csakhogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) akkor még szigorúan tiltotta, hogy összekapcsolható pénzügyi hátterű klubok egyazon nemzetközi sorozatban versenyezzenek. 

Jelenleg pedig az amerikai Common Group érdeklődik az egyesület iránt, amely a 18 csapatos holland élvonalban, az Eredivisie-ben senkitől sem zavartatva az unalmas 12. helyen zárt.